Time and Behaviour, 120: Psychological and Neurobehavioural Analyses
Azt, hogy az idő egyszerre a viselkedés dimenziója és minden élőlény életének mindenütt jelenlévő irányító változója, már sok éve jól felismerték. Az elmúlt évtizedben megnőtt az érdeklődés az időzítési viselkedés kvantitatív elemzése iránt, és az elmúlt öt-hat évben különösen látványos volt az előrelépés, számos jelentős új elméleti hozzájárulást publikáltak.
Az elmúlt évtizedben jelentős előrelépés történt a viselkedésmódszertan terén is. A megerősítési ütemtervek területén például a tiszteletre méltó interresponse-time ütemterv, a fix intervallumú csúcseljárás és az intervallum kettéosztási feladat kiegészült az időzítési viselkedés elemzésére szolgáló éleslátó eszközök "második generációjával". A közelmúltbeli fejlődés másik területe az időzítési viselkedés neurobiológiai szubsztrátumának elemzése.
Jelenleg több kutatócsoport vizsgálja a különböző központi neurotranszmitter-rendszerek részvételét az időzítési viselkedésben, valamint azt, hogy a központilag ható gyógyszerek és a diszkrét agyi elváltozások képesek-e megváltoztatni az időzítési folyamatokat. Az időzítés kutatásának egy másik új fejleménye a két olyan terület közötti növekvő párbeszéd, amelyek külön-külön alakultak ki, bár - legalábbis felületesen - úgy tűnik, hogy sok közös vonásuk van: az "intervallumidőzítés" kísérleti elemzése, amely hagyományosan a kísérleti pszichológia és a viselkedési kronobiológia területe.
Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb érdeklődés övezi a cirkadián vagy annál hosszabb időbázissal rendelkező, illetve a másodperc- vagy perctartományba eső időintervallumok időzítésével járó biológiai-viselkedési ritmusokat szabályozó belső "órák" összehasonlító tulajdonságait. Mindezen és más kutatási területek képviseltetik magukat a kötetet alkotó fejezetekben.
Ez a könyv elősegíti a további interakciókat a különböző tudományágakból érkező, de a viselkedés időbeli tulajdonságai iránt közös érdeklődéssel rendelkező kutatók között.