Időtartam, időbeliség, én; A bergsonizmus jövőjének kilátásai

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Duration, Temporality, Self; Prospects for the Future of Bergsonism

Könyv tartalma:

Mi az idő természete? Ez az új tanulmány Henri Bergson időfilozófiájával foglalkozik, és új gondolkodásmódot javasol a jövőbeli események múltra gyakorolt hatásáról. Bergson szerint az idő a valóságos dolgok szerves jellemzője, éppúgy, mint anyaguk vagy méretük.

Amikor egy virág növekszik, a virágzáshoz valódi időre van szükség, amelyet nem lehet sem felgyorsítani, sem lelassítani, és nem lehet kivonni a növekedés folyamatából. Bergson ezt a valós időt "időtartamnak" nevezte el, és azt állította, hogy minden és mindenki időtartamként létezik, és hogy a belső folyamatok egymásba folynak, és nincsenek olyan világos határok, amelyek elválasztanák a időtartam egyik fázisát a másiktól.

Bergson filozófiája szerint a múlt nem tűnik el, hanem simán beleáramlik a jelenbe, oszthatatlan dinamikus egységet alkotva. De mi van akkor, ha az időbeli valóság kauzális áramlása nem egyirányú? Mi van, ha nemcsak a múltbeli események befolyásolják a jövőbeliakat, hanem a jövőbeliak a maguk részéről visszamenőlegesen hatnak a múltbeli eseményekre? E könyv szerzője ezeket a kulcskérdéseket elemzi, azt állítja, hogy a múlt változékonysága Bergson időelméletéből következik, és a megtestesült idő elméletét javasolja, amely a valóság retrospektív gazdagodását foglalja magában.