The Papers of Clarence Mitchell Jr., Volume VI: The Struggle to Pass the 1960 Civil Rights Act, 1959-1960
Az 1960. évi polgárjogi törvény célja az volt, hogy bezárja az 1957-es elődjének azon kiskapuit, amelyek lehetővé tették az afroamerikaiak és a texasi mexikóiak választójogának folyamatos megvonását.
1959 elején az újonnan beiktatott nyolcvanhatodik kongresszus négy jelentős polgárjogi törvényjavaslatot tárgyalt, amelyeknek végül az 1960-as polgárjogi törvényben való egyesítése az 1957-es törvény gyengeségeit hivatott korrigálni. 1959 és 1960 között Mitchell irataiból kiderül, hogy a kongresszusban az értelmes polgárjogi törvények elfogadásával szembeni ellenállás milyen mértékben járult hozzá az észak-karolinai Greensboróban tartott ebédlőpultos ülősztrájkokhoz és az azt követő tüntetésekhez. Bemutatják a NAACP washingtoni munkájára gyakorolt hatásokat, és azt, hogy a tüntetésekkel szembeni ellenszenvük ellenére a NAACP tisztségviselői hogyan használták ki azokat a polgárjogi harc fokozására.
A törvények hét címe között voltak olyan rendelkezések, amelyek lehetővé tették a helyi választói névjegyzékek szövetségi ellenőrzését, és büntetést szabtak ki mindazokra, akik megpróbálták faji vagy bőrszín szerinti megkülönböztetéssel befolyásolni a választókat. A törvény értelmében kibővítették az Egyesült Államok Polgárjogi Bizottságának hatáskörét, és a szavazni ige jogi meghatározását kibővítették, hogy a folyamat minden elemét meghatározza: a regisztrációt, a szavazat leadását és a szavazat megfelelő megszámlálását.
Mitchell végül úgy vélte, hogy az 1960-as törvény sikertelen volt, mert a kongresszus nem vette át azokat a módosításokat, amelyek az 1957-es törvényt erősítették volna. A képviselőházban a képviselők parlamenti taktikát alkalmaztak a foglalkoztatási védelem, az iskolai deszegregáció, a szavazati adó eltörlése és más érdemi polgárjogi védelem megakasztására. A harc folytatódott.
A The Papers of Clarence Mitchell Jr. sorozat részletes, többkötetes beszámolót nyújt arról, hogy a NAACP vezetője milyen sikereket ért el a huszadik században a törvényhozás, az igazságszolgáltatás és a végrehajtó hatalom összefogásában a polgári jogok védelmének biztosítása érdekében.
