Igazság és metafikció: Plaszticitás és megújulás az amerikai elbeszélésben

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Truth and Metafiction: Plasticity and Renewal in American Narrative

Könyv tartalma:

A metafikciót sokáig az irodalmi posztmodernizmus fénykorával hozták összefüggésbe - egyfajta felelőtlenséggel, politikai apátiával vagy egyenesen nihilizmussal. Mégis, ha (ahogyan azt ma már széles körben feltételezik) a posztmodernizmus végleg kifutott, hogyan magyarázható a metafikciós eszközök elszaporodása a kortárs elbeszélő médiában? Aláássa-e ez az állandóság azt az állítást, hogy a posztmodernizmus elmúlt, vagy a metafikció funkciója valahogy megváltozott?

E kérdések megválaszolása érdekében Josh Toth a közelmúlt metafikciós szövegeinek széles skáláját veszi szemügyre - olyan írókat, mint George Saunders és Jennifer Egan, és olyan rendezőket, mint Sofia Coppola és Quentin Tarantino. Ezzel párhuzamosan végigjárja a szerteágazó elméleti tájat: a különböző új materializmusok (a filozófiában) és az affektus felé fordulás (az irodalomkritikában) felemelkedésétől a posztmodernizmus látszólagos utódjának megnevezésére irányuló, végtelennek tűnő erőfeszítésekig.

Végül Toth amellett érvel, hogy a kortárs metafikció nagy része túllép a posztmodern szkepticizmuson, hogy újra megerősítse a valós dolgokról való igaz állítások lehetőségét. Az ilyen formák, amelyek képesek felvenni a harcot az „igazság utáni” válsággal, egyfajta hegeli plaszticitást állítanak vagy vállalnak fel; aktívan és kitartóan szembeszállnak a végtelenül változékony vagy örökké más traumával. Ami egy adott reprezentáción kívül vagy előtte van, az megerősítést nyer és elviselhetővé válik, mint ami meghaladja a megragadásának esetét. Az igazság ezáltal megújul; sem nem tagadják, sem nem egyszerűen feltételezik, hanem a lehető legetikusabban közelítik meg. Plaszticitása megragadható, mert a megragadás, narratív felfogásának formája elengedi.