Germanos II, Patriarch of Constantinople (1223-1240): Select Sermons
II. Germanosz (1223-40) Konstantinápoly ortodox pátriárkája volt az 1204-es elestét követő kritikus időszakban a negyedik keresztes hadjáratig, amikor Bizánc jelentéktelenségre ítéltetett, mivel császára és pátriárkája a nikaiai száműzetésben élt árnyékos életet.
II. Germanosz legfőbb vívmánya az volt, hogy hivatalának új tartalmat adott azzal, hogy ökumenikus tekintélyének elismerését nemcsak az ortodox egyházak közösségétől, hanem hallgatólagosan magától a pápaságtól is megszerezte. Ezzel egyúttal a császári méltóságnak is visszaadta egy kis presztízsét.
Bármennyire is figyelemre méltó volt az öröksége, azt mind a kortársak, mind a modern tudományosság nagyrészt nem ismerte el.
Hogy munkásságának emlékét miért nem őrizték meg jobban, az egy olyan rejtély, amelyhez méltatlanul elhanyagolt prédikációi adnak kulcsot. A prédikációkból kiderül, hogy a személyiség egy dörzsölt ember volt, akit szerény származása miatt mind az udvari nemességgel, mind a felsőbb egyházi körökkel ellentétbe került.
Jobban érdekelte az evangéliumi eszme hirdetése az igehirdetés és a társadalmi igazságosság révén, mint az egyházi adminisztráció és a liturgia végrehajtása. Hagyományos értelemben egy kínos személyiség volt, akit jobb volt elfelejteni. Az itt lefordított huszonegy prédikáció nem, mint oly gyakran, szépirodalmi gyakorlatok, hanem kitartó erőfeszítés a társadalmi és erkölcsi reformok megvalósítására, amelyek előfeltételei voltak Konstantinápoly visszaszerzésének a latinoktól.
Összehasonlíthatók Krizosztomosz János prédikációival, akinek hatása nyilvánvaló abban, ahogyan II. Germanosz a prédikációit arra használta, hogy párbeszédet teremtsen hallgatóságával. Egy elhanyagolt forrás új fordítása fényt vet Bizánc meglepő fennmaradására történelmének egy kritikus pillanatában.
