Ike-nak égve tartva a villanyt: Egy közüzemi mérnök mindennapi élete az AFHQ-nál Európában a második világháború alatt; avagy mit mondjunk a hazaérkező levelekben, ha nem vagyunk egyedül

Olvasói vélemények

A Keeping the Lights On for Ike című könyv Rebecca Daniels megható memoárja, amely a szülei, Alec és Mary között a II. világháború idején keletkezett szerelmes leveleket gazdag történelmi kontextussal fonja össze. Rávilágít a támogató csapatok jelentőségére és a kapcsolatok fenntartásának érzelmi súlyára a háború közepette. A könyv magával ragadó elbeszélést kínál az elkötelezettségről és a kitartásról, és egyaránt vonzó a személyes történetek és a történelmi betekintés iránt érdeklődő olvasók számára.

A könyv szépen megírt, jól kutatott, és egyedülálló nézőpontot nyújt a kisegítő csapatok jelentőségéről a második világháború alatt. Az olvasók nagyra értékelik a mély érzelmeket közvetítő levelek személyes hangvételét, valamint az elbeszélésbe zökkenőmentesen beleszövődő történelmi kontextust. A személyes levelezés és a fényképek felhasználásával kialakított szerkezet mélységet és hitelességet kölcsönöz a történetnek.

Néhány olvasó megjegyzi, hogy hiányoznak a Mary és Alec közötti levelek, ami korlátozza a nézőpontok teljes körű cseréjét. Továbbá, bár az érzelmi aspektusokra való összpontosítás értékelhető, egyesek talán jobban örülnének, ha nagyobb hangsúlyt kapnának a történelmi részletek és magának a háborúnak a tágabb összefüggései.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Keeping the Lights on for Ike: Daily Life of a Utilities Engineer at AFHQ in Europe During WWII; or, What to Say in Letters Home When You're Not Allo

Könyv tartalma:

A legtöbben nem tudják, hogy az 1940-es évek európai háborújában átlagosan hat támogató katonára volt szükség ahhoz, hogy négy harcoló katona munkáját elvégezhessék. A szakirodalomban fellelhető beszámolók többsége inkább a harci elbeszélések felé tendál, pedig a segítő katonáknak is összetett és egyedi élményeik voltak.

Ez a könyv személyes levelezésen alapul, és elsősorban memoár, amely képet alkot egy-egy katona mindennapi valóságáról, saját szavaival elbeszélve, amennyit a háborús cenzúra szabályai mellett elmondhatott, azaz valamint betekintést nyújt abba, hogy milyen is volt valójában amerikai katonának lenni a második világháború alatt. A könyv egy nem harcoló, a hadsereg hadműveleti mérnökének tapasztalatait tárja fel, aki az európai háború idején harci övezetben dolgozik, és a főhőst az alapkiképzéstől kezdve a különböző tengerentúli bevetéseken át - ebben az esetben Angliában, Észak-Afrikában és Olaszországban, Eisenhower és utódai mellett a Szövetséges Erők Főparancsnokságán segédkatonaként - végigkíséri. A könyv tartalmaz néhány gondolatot az életéről is, miután a háború végeztével visszatért Oregonba.

Az érintett katona Harold Alec Daniels százados, OSU, 1939-es évfolyam, ROTC, és a levelek nagy részét a feleségének írta, Mary Daniels az 1930-as évek végén járt az U of O-ra. Ők a szerző szülei, és ő örökölte a levélgyűjteményt, a fényképeket és minden más elsődleges forrásanyagot édesanyja 2006-ban bekövetkezett halála után.