Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Michelangelóról és a reneszánszról szóló elbeszélést nyújt, amelyben összefonódik a politikai kontextus és a művészettörténet. Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik, hogy egyes olvasók több konkrét információt vártak magáról Michelangelóról és munkásságáról, különösen a „Dávid” című szoborról. Az írásmód és a szerkezet vegyes kritikákat kapott, egyesek szerint a könyv lebilincselő, mások szerint viszont kanyargós és túlságosan is a nem kapcsolódó témákra összpontosít.
Előnyök:A könyv elmeríti az olvasót a reneszánszban, és magával ragadó elbeszélői stílust biztosít. Meggyőző összefüggéseket mutat be a korabeli politikai környezetet illetően, és lenyűgöző részleteket tartalmaz Michelangelo életéről és műveiről. Sok olvasó nagyra értékelte azt az élményt, hogy a könyvet Firenzében járva olvashatták.
Hátrányok:Több olvasó megjegyezte, hogy a könyv kevés információt nyújt kifejezetten a „Dávidról” és magáról Michelangelóról, ehelyett a Medicire és érintőleges témákra összpontosít. Néhányan túlságosan díszesnek találták az írásmódot, és kritizálták a szerző nőkkel és a középkorral kapcsolatos nézőpontját. Emellett a könyv hosszú kitérőket és ismétléseket tartalmaz, ami időnként zavarossá és a vártnál kevésbé informatívvá teszi.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Il Gigante: Michelangelo, Florence, and the David 1492-1504
Könyv tartalma:
A 16. század fordulóján Itália egy zavaros terület volt, amely független államokból állt, amelyek mindegyike háborúban állt szomszédjával vagy intrikált ellene. Milánóban ott voltak a büszke, művelt és degenerált Sforzák, Rómában pedig a Borgia korrupt spanyol család, amelynek feje, Rodrigo, VI. Sándor pápaként lépett Szent Péter trónjára. Firenzében a kultúra és a kifinomultság aranykora a Medici család legnagyobbja, Lorenzo, a Csodálatos halálával véget ért, és a bizonytalanság, a kegyetlenség és a vallási fundamentalizmus kora vette át a helyét.
E zűrzavar közepette létezett a művészek legnagyobb koncentrációja, amelyet Európa valaha is ismert. Az ókori görög és római kultúrák újrafelfedezésének hatására olyan művészek és gondolkodók, mint Botticelli és da Vinci, ledobták magukról a középkor béklyóit, és a történelem egyik legkreatívabb korszakát, a reneszánszt hozták létre.
Ez a történet tizenkét év története, amikor háború, pestis, éhínség és káosz nyomot hagyott a változékony Itálián, és amikor egy fiatal, kiszámíthatatlan zseni, Michelangelo Buonarroti elkészítette első nagy szobrát, a Dávidot. Ez nemcsak Firenze város függetlenségének és dacosságának jelképévé vált, hanem az alkotó meggyötört lelkének is. Ez egy csodálatos történet a művészről, koráról és egyik legcsodálatosabb művéről.
