Ahol Pantegan komor sorsú, ambícióktól távol élő, kereskedők és kurvák között, az óváros egyik sarkában, gyilkossággal festett sikátorban él.
Pantegan vigyorog egy mocskos szomszédra, Fakó falak felhős ablakokkal. Ha arra jár valaki, Egy szomorú lakótárs Vagy egy kíváncsi nő, Testét messze engedi az ablakpárkányon átcsúszni És barátságosan bólogat.
A becsület amulettjét viseli, Ezüst keresztet a mellén. Valami elkergetett valami talán az arcán, De a múlt hatalmának tudata egyenesen tartja, Ahogy e gondolatokban fel-alá jár.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)