A humanista pszichológia, jelen esetben Carl Rogers látásmódja egyike volt a behaviorizmus és a pszichoanalízis módszertana között közvetítő perspektíváknak, mivel egy olyan szubjektumot azonosít, amely önmagában autonóm, és szabadon építheti fel saját útját a tapasztalatokon és a szenvedésen keresztül, mint az élet formáló szempontjain keresztül, Ebben a szemléletben Friedrich Nietzsche olyan szerzőként jelenik meg, aki nagyobb súlyt ad a szubjektum e konstrukciójának, aki a nihilizmus és a hatalomra való törekvés mozzanatain keresztül kiegészíti a Carl Rogers által a szubjektumról tett javaslatot, és mindkét szerző közös konstrukcióhoz jut el: Az erős pszichológiai szubjektum.