Illyrians Peu

Olvasói vélemények

John Wilkes illírekről szóló könyve vegyes kritikákat kapott, kiemelve a jelentős tudományos erőfeszítéseket, de kritikával is szembesült a mai albánok és az illírek közötti kapcsolatra vonatkozó vélt elfogultság és hiányos kutatás miatt. Egyes olvasók értékelik a régészeti meglátásokat és az átfogó lefedettséget, míg mások politikai indíttatásúnak és a tudományos hitelesség hiányának ítélik a könyvet.

⬤ Kiterjedt történelmi és régészeti bizonyítékok az illírek eredetéről és a mai balkáni népekre, köztük az albánokra és a bosnyákokra gyakorolt hatásukról.
⬤ Elismert, átfogó és részletes munka, amely a közelmúltbeli ásatásokból származó betekintést nyújt.
⬤ Egyes kritikák kiemelik, hogy a könyv világosan foglalkozik a Balkán korai népességével kapcsolatos tévhitekkel.

⬤ Jelentős kritika érte, hogy nem kapcsolja össze egyértelműen az albánokat az illírekkel, ami miatt sok olvasó politikailag korrektnek vagy elfogultnak tartja a művet.
⬤ A szerző kutatási módszereivel és következtetéseivel kapcsolatos panaszok, amelyeket nem tudományosnak vagy a szerb narratívák által befolyásoltnak tartanak.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv félrevezető, elavult vagy elégtelen a modernkori albánok tényleges örökségével kapcsolatban.

(19 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A szlávok Kr. u.

hatodik században történt megérkezése előtt több mint ezer éven át az Adria és a Duna közötti terület, a mai Jugoszlávia és Albánia volt az ókori világ által illírekként ismert népek otthona. Ez a könyv, amely most már papírkötésben is elérhető, a második világháború óta rendelkezésre álló jelentős régészeti bizonyítékokra támaszkodik, hogy beszámoljon az illírek eredetéről, kultúrájáról, történelméről és örökségéről. John Wilkes leírja Illyria földrajzát, és áttekinti a régiót a történelem előtti, a görög, a római és a középkori korban.

Tárgyalja az illír művészetet, anyagot, kultúrát, vallást és szokásokat. Egy fejezet az illír nyelvet vizsgálja, amelynek kevés nyoma maradt fenn, valamint a többi indoeurópai nyelvvel való kapcsolatát.

Wilkes professzor az illírek más népekkel - trák, itáliai, görög és kelta - való rokonságának nyelvészeti bizonyítékait is alaposan megvizsgálja. Végezetül az illír őshonos kultúra lehetséges fennmaradásáról értekezik a római és bizánci korban.