Imitation Crab

Olvasói vélemények

Katie Vagnino „Imitált rák” című gyűjteményét a kezdő és a tapasztalt olvasók számára egyaránt hozzáférhetővé tették. A versek a különböző formák mesteri kezeléséről tanúskodnak, érzelmek egész sorát idézik fel, és éleslátó reflexiókat nyújtanak az életről. Sok olvasó értékeli a klasszikus költői formák keveredését a kortárs témákkal, humorral és szellemességgel. Összességében a könyvet elragadónak és meghatónak tartják, amely az életút szélesebb perspektívájára ösztönöz.

⬤ Kezdők számára is hozzáférhető, ínyencek számára pedig tartalmas
⬤ sokféle költői formát mutat be
⬤ mély érzelmeket és meglátásokat idéz fel
⬤ humort és megrendítő témákat ötvöz
⬤ erős kiemelések között több kiemelkedő vers is szerepel
⬤ a szerző kiváló teljesítménye.

Néhány verset úgy érzékeltek, hogy több mélységet igényelne; néhány konkrét művet egyes olvasók befejezetlennek éreztek.

(5 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Imitation Crab a 21. században, amikor a valóságos és a hamisítvány közötti határvonal egyre inkább elmosódik, ahol a valóságshow-k forgatókönyvekből állnak, és az emlékiratokról néha kiderül, hogy teljesen kitaláltak. Ez a zűrzavar a popkultúrán túl a mindennapi életünkre is átterjed, ahol egyre nehezebbé vált megkülönböztetni az előadást a hiteles élménytől. Az igazság egy csúszós fogalom; ahogy a címadó vers is sugallja, "az igazság az, amit alkotunk/ a rendetlenségből, amit örökölünk", és lehet olyan hamis, mint a Monopoly-pénz vagy egy olcsó másolat egy múzeumi ajándékboltban.

Ebben a virtuóz debütálásában Vagnino ügyesen alkot verseket a legkülönfélébb hagyományos formákban, de idiomatikus nyelvezetével és fanyar humorával kortárs éllel ruházza fel őket. A "Junk Mail Ghazal" például egy ghazal (egy perzsa forma), amely spam e-mailek tárgysoraiból áll. Tematikailag a könyv különös figyelmet fordít a nők szerepére, és arra, hogy a nemek társadalmi konstrukciói mennyire károsak lehetnek. Vagnino arra összpontosít, hogy milyen következményekkel kell szembenézniük a nőknek, amikor túllépnek a nekik előírt identitáson és címkéken (pl. anya, feleség, lány). Ezek a túllépések magukban foglalják a szexuális vágyat, az öregedést ("Women at Forty" egy ravasz válasz Donald Justice "Men at Forty" című művére) és a házassággal és az anyasággal szembeni ambivalenciát.

Ahhoz képest, hogy Vagnino a mesterkéltség szellemes kikérdezésével foglalkozik, a szerelemről és a veszteségről szóló megfigyelései gyengédek, őszinték és viccesek. A "Hogyan magyarázd el a halált a lányodnak" című versben azt képzeli el, hogyan magyarázza meg egy szülő a megmagyarázhatatlant a gyermekének, amikor azt mondja neki, hogy "a halál szükséges, olyan természetes, / mint ahogy a cukor feloldódik egy pohár limonádéban, / és a lényege megmarad". A verset a Saint Paul Almanac 2017-es Impressions pályázatának egyik nyertes darabjaként a Twin Cities-i tömegközlekedési eszközökön mutatták be. A "Vera vs. a pillangók" című versben Vladimir Nabokov özvegye, Vera a férfi halála után azzal küzd, hogy mit kezdjen a közösen gyűjtött pillangókkal. Végül úgy dönt, hogy megöli őket, kegyelemből, hogy újraegyesülhessenek férjével, akiről úgy gondolja, hogy örülni fog "a hirtelen lobogó/ társaságnak.".

A pillangók csak egyek a sok apró lény közül, amelyeket Vagnino versei megnemesítenek - a költeményekben osztrigák, menyétek, szentjánosbogarak és számtalan más bogár és madár lakik. Vagnino Missouriban nőtt fel, a keleti parton járt iskolába, most pedig Minnesotában él, és mindhárom régió színesen elevenedik meg a Rákutánzat című versben, amely a Coney Island-i torzszülött show-tól a Mississippi állambeli Oxford mocsarain át az északi erdők aljnövényzetéig vezeti el az olvasót. Vagnino nem fél egy kicsit furcsává válni; néhány versben a banalitás hirtelen vált át abszurditásba, és a furcsaság váratlanul tör ki, mint az álmok birodalmában. Az álmok átjárók a valóságos és a szürreális között, amit olyan versekben vizsgál, mint a "Your Dreams Explained", ahol a repülés "egy szerető árulásának jele/ te gravitáció vagy, elhagyott.".

Az álmok és a művészet az életet utánozzák, és a Rákutánzat is azt vizsgálja, hogy a történetek, amelyeket magunkról mesélünk, gyakran valahol az igazság és a fikció között léteznek. Az "Imitation Crab" refrénjében Vagnino azon töpreng, hogy hiábavaló megtanulni "felismerni egy hamisítványt", és az utolsó pár sorban mintha azt sugallná, hogy ez értelmetlen vállalkozás: "Gyakorlással meg tudod különböztetni a valódit a hamisítványtól/ de hacsak nem te vagy a rák, mit számít? " A könyv végére azonban világossá válik, hogy ez óriási különbséget jelent - a rák számára és mindannyiunk számára, akik arra törekszünk, hogy a lehető leghitelesebben éljünk.