Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv, „A birodalmi archívum: Thomas Richards: A tudás és a birodalom fantáziája című könyve részletes interdiszciplináris tanulmányt nyújt a tudás és a birodalmi törekvések kapcsolatáról. Az információelméletet irodalomkritikával ötvözi, hogy feltárja, hogyan alakította az információszerzés és -terjesztés a Brit Birodalom narratíváját és hatalmi dinamikáját.
Előnyök:A könyvet kiváló interdiszciplináris megközelítése, áttekinthetősége és mélysége miatt dicsérik. Hatékonyan ötvözi az információelméletet és az irodalmi elemzést, így teszi az összetett témákat hozzáférhetővé és vonzóvá. Jelentős erősségként emelik ki a bibliográfiát, amely a megértést elősegítő irodalmi művek széles skáláját kínálja. A recenzensek lebilincselőnek találták a könyvet, és még azoknak is ajánlották, akiket jellemzően nem érdekelnek a kritikai szakirodalmi művek.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy a könyv tömör, de sűrű, ami arra utal, hogy alapos olvasást és elmélyülést igényelhet. Megemlítették a bemutatott irodalmi és kritikai anyag potenciálisan ijesztő mennyiségét is, amely egyes olvasókat túlterhelhet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Imperial Archive: Knowledge and the Fantasy of Empire
Könyv tartalma:
A XIX. századi Nagy-Britanniát tekinthetjük a történelem első információs társadalmának - azon egyszerű oknál fogva, hogy birodalmának távoli szegleteiből gyorsabban halmozta fel a tudást, mint ahogy azt könnyen meg tudta volna emészteni.
A Brit Birodalom óriási közigazgatási kihívást jelentett; a viktoriánus adminisztrátorok a térképek és felmérések, népszámlálások és statisztikák révén a tudás és a hatalom új szimbiózisát alakították ki. A tizenkilencedik század végének elbeszélései tele vannak fantáziákkal egy olyan birodalomról, amelyet nem erő vagy polgári ellenőrzés, hanem az információ egyesít. A The Imperial Archive című könyvében Thomas Richards elemzi, hogy a viktoriánus tudásszervezést miként állították a Brit Birodalom szolgálatába, amikor az olyan területek, mint a biológia, a földrajz és a geológia szinte a brit hírszerzés kiterjesztéseként kezdtek működni.
Richards amellett érvel, hogy az információrobbanás kezelésére kitalált technikák tartós tengelyt hoztak létre a tudás és az állam között, és egyben erőteljes új irányt sugalltak a regény számára. Érvelését különféle intézményekre - mindenekelőtt a múzeumok fejlődésére - és szövegekre, köztük Rudyard Kipling, Erskine Childers, H.
G. Wells és Bram Stoker műveire való gondos hivatkozással illusztrálja.
