Imperium EU: Labor Injustice, Crisis, New Resistances
A második világháború vége óta az Európai Unió a győztes USA és a nyugat-európai vállalatok, bankok és újonnan alapított keresztény, majd konzervatív, liberális és egyre inkább szociáldemokrata pártok közös alkotása. Az intézményi konszolidációt az 1950-es évekbeli kezdeti szakaszok óta a katonai és gazdasági kettős jelleg jellemezte: először a NATO és a Marshall-terv, később a NATO párhuzamos "keleti terjeszkedése" és az EU-tagság.
Az alapító Luxemburg és Belgium államaiban egyre bővülő tőkés bürokrácia (Bizottság, parlament, igazságszolgáltatás, ügynökségek, NATO központ) a privatizációval, támogatásokkal, irányelvekkel, bírósági döntésekkel, nemzetközi szerződésekkel a magántőkés érdekeket segíti elő. A munkajogok mélyen az egyetemes emberi jogok és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ILO szabványa alatt vannak. Különösen a kollektív munkajogokat, mint például a szakszervezetek és a munkavállalói képviselet, nem támogatják.
Így nemcsak az EU-tagállamok, hanem a társult és tagjelölt államok is a nyugati alvállalkozói szolgáltatások (autóipar, gyógyszeripar, kiskereskedelem, digitális szolgáltatások) és a növekvő, gyakran illegális migráns munkaerő (teherautó-sofőrök, építőipari munkások, orvosok, ápolók, otthoni ápolás, prostitúció, mezőgazdasági idénymunka) hatalmas forrásává váltak az alacsony bérű munkaerő számára. Amit a vezető média elhallgat: Az EU mind a 28 tagállamában (a Brexit előtt Angliában is) és a társult államokban számos spontán és szervezett védekező harc zajlik: Ebben a könyvben először 12 államból származó példákkal mutatjuk be őket.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)