Impro: Improvizáció és a színház

Olvasói vélemények

Keith Johnstone könyve az improvizációról és annak kapcsolatáról az emberi pszichológiával olyan mélyreható meglátásokat és koncepciókat kínál, amelyek túlmutatnak a színházon. Bár értékes tanulságokat nyújt a kommunikáció, a státuszdinamika és a kreativitás terén, az írás stílusa száraz lehet, és nem biztos, hogy mindenki számára vonzó, különösen azok számára, akik nem ismerik az improvizációs színházat.

⬤ Mély betekintést nyújt a státuszdinamikába és az emberi interakciókba.
⬤ Tartalmas leckéket nyújt a kreativitásról és a spontaneitásról.
⬤ Olyan gyakorlatokat és anekdotákat tartalmaz, amelyek a színházon kívül is alkalmazhatók különböző területeken.
⬤ Ajánlott pedagógusoknak és mindenkinek, aki fejleszteni szeretné kommunikációs készségeit.
⬤ Sok olvasó elgondolkodtatónak és átalakítónak találta.

⬤ Az írásmódot gyakran száraznak és kezdetben nehezen befogadhatónak írják le.
⬤ A Kindle-kiadásban figyelemre méltó formázási problémák vannak, többek között a szöveg tájolásával kapcsolatos problémák és helyesírási hibák.
⬤ Néhány olvasó a tartalmat kihívásnak és a komfortzónáján kívül esőnek találja.
⬤ Néha úgy érezhetjük, hogy a könyv egy szociológiai tankönyv és egy gyakorlati útmutató keveréke, ami zavaró lehet.

(138 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Impro: Improvisation and the Theatre

Könyv tartalma:

Keith Johnstone színházzal való kapcsolata akkor kezdődött, amikor George Devine és Tony Richardson, a Royal Court Theatre művészeti vezetői megrendeltek tőle egy darabot. Ez 1956-ban történt.

Néhány évvel később ő maga is társművészeti igazgató lett, drámafelolvasóként és rendezőként dolgozott, különösen az írói csoport vezetésében segített. Az ott kifejlesztett improvizációs technikákat és gyakorlatokat, amelyek a spontaneitást és az elbeszélői készséget hivatottak elősegíteni, a színészi stúdióban, majd az iskoláknak és főiskoláknak tartott bemutatókon, végül pedig a The Theatre Machine nevű előadói társulat megalapításában fejlesztették tovább.

A könyv négy részre tagolódik: "Státusz", "Spontaneitás", "Elbeszélői készségek", valamint "Maszkok és transz", amelyek többé-kevésbé abban a sorrendben helyezkednek el, ahogyan egy csoport megközelítheti őket, és azokat a konkrét technikákat és gyakorlatokat mutatja be, amelyeket Johnstone maga is a leghasznosabbnak és legélénkítőbbnek talált. Az eredmény egyszerre ötletkönyv és a spontán kreativitás természetének lenyűgöző feltárása.