Improvision: Orphic Art in the Age of Jazz
A huszadik század első évtizedeiben az absztrakt művészet fejlődésében központi szerepet játszott az a felfogás (amelyet leginkább Walter Pater fogalmazott meg), hogy a nonfiguratív művészet legmegfelelőbb paradigmája a zene.
Mindig is az volt a feltételezés, hogy ez a modell a leghatékonyabban a nyugati művészeti zenén (klasszikus zene) értendő. Az absztrakt művészet igazi ikertestvére azonban a jazz, egy olyan zenei forma, amely az afroamerikaiaktól származik, de mély hatást gyakorolt az európai művészi érzékenységre.
Mindkét művészeti ágban közös a ritmus, a groove, a gesztus és az improvizáció kreatív technikája. Ez a könyv a két, látszólag különböző kulturális jelenség közötti, illetve az azokon átívelő rokonságok és kapcsolatok elméleti feltárását tűzte ki célul.
