In-Situ röntgentomográfiás anyagvizsgálat

Eredeti címe:

In-Situ X-ray Tomographic Study of Materials

Könyv tartalma:

Ez a könyv bemutatja, hogy a röntgensugaras komputertomográfia (CT) milyen izgalmas lehetőségeket kínál az anyagok viselkedésének követésére olyan körülmények között, amelyek a lehető legközelebb állnak a gyártásuk vagy működésük során tapasztaltakhoz. A könyvbe válogatott tudományos fejezetek a szinkrotron- vagy laboratóriumi eszközökkel in situ vagy ex situ kísérletek során kapott eredményeket ismertetik.

A mikroszerkezeteket a több tíz nanométertől néhány tíz mikrométerig terjedő hosszskálákon jellemzik. Ebben a gyűjteményben a röntgen-CT a műszaki anyagok, például alumínium- vagy magnéziumötvözetek, rozsdamentes acél, alumínium, polimer kompozitok vagy kerámiahabok mechanikai tulajdonságaira világít rá. Ezekben a kísérletekben a röntgen-CT képes a szakító-, tömörítési, behúzási vagy fárasztási vizsgálatok során fellépő károsodások leképezésére és számszerűsítésére.

Természetesen a röntgen-CT a természetes anyagok szerkezetét és viselkedését is képes megvilágítani.

Itt csontra vagy természetes hóra alkalmazzák mechanikai viselkedésük tanulmányozására, valamint az agrár-élelmiszeripari ágazatból származó anyagokra. Sokoldalúságát olyan különböző témák elemzései példázzák, mint az olívaolaj eltávolítása a konyhai szivacsokból préseléssel és öblítéssel, vagy a hőmérsékletváltozás hatása a jégkrém szerkezetére.

Egyes fejezetek az idővel, különböző hőmérsékleten, páratartalomban és nyomáson bekövetkező változásokra összpontosítanak, mint például az alumíniumötvözet hőkezelése, a beton öregedése vagy a kerámia habosítási folyamatai. Az éghajlatváltozás kihívásaira válaszul az akkumulátorokkal kapcsolatos kutatási tevékenységek fokozódtak. A röntgen-CT roncsolásmentes és háromdimenziós jellege igen értékes eszközzé tette a töltési és kisütési ciklusok során bekövetkező fejlődésük nyomon követésére, amint azt néhány hozzászólás is szemlélteti.

A CT technikai fejlődésével kapcsolatos kérdések is szóba kerülnek, például a helikális CT, a diffrakciós kontrasztos tomográfia vagy a kontrasztanyagok használata. Az anyagok röntgensugárzásnak való kitettsége által kiváltott hatásokat is tárgyalják. Végül az utófeldolgozással (pl.

az in situ vizsgálatok során mozgó minták rekonstrukciójának javítására szolgáló eljárások) és az adatelemzéssel (pl. a digitális térfogatkorreláció (DVC), a digitális képkorreláció (DIC) 3D-s analógjának alkalmazása, valamint az in situ kísérletek és a végeselemes szimulációk összehasonlítása) kapcsolatos szempontok kerülnek tárgyalásra.

Ezek a tanulmányok együttesen bemutatják a lehetséges művészetét, a meglévő módszerek továbbfejlesztésének módjait és a jövő lehetőségeit az anyagok in situ röntgentomográfiás vizsgálatával kapcsolatban.