Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és mélyreható elemzést nyújt a Diákok Erőszakmentes Koordinációs Bizottságáról (SNCC), részletesen bemutatja megalakulását, kulcsfiguráit és történelmi összefüggéseit a polgárjogi mozgalomban. Racionalista képet nyújt az SNCC sikereiről és kudarcairól, így értékes forrássá válik az alulról jövő aktivizmus és a feketék felhatalmazásának dinamikájának megértéséhez.
Előnyök:A könyv jól kutatott, informatív, és alapos beszámolót nyújt az SNCC-ről és annak a polgárjogi mozgalomra gyakorolt hatásáról. Sokféle nézőpontot mutat be a csoport vezetéséről és politikájáról. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő elbeszélést, valamint a tudományos mélységét, ami alkalmassá teszi a könyvet személyes kutatásra és oktatási célokra.
Hátrányok:Néhány olvasó a tudományos prózát sűrűnek és időnként zavarónak találta, különösen azok számára, akik nem ismerik az SNCC személyzetét. Kritika érte bizonyos tágabb összefüggések kihagyását, és a könyv a részletesség és az elemzés szintje miatt nem biztos, hogy alkalmas az alkalmi olvasók számára.
(7 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
In Struggle: Sncc and the Black Awakening of the 1960s
Könyv tartalma:
Radikális ideológiájával és hatékony taktikájával a Student Nonviolent Coordinating Committee (SNCC) volt a polgárjogi mozgalom élharcosa az 1960-as években. Ez a rokonszenves, mégis kiegyensúlyozott könyv most először rögzíti az SNCC fejlődésének teljes történetét, sikereit és nehézségeit a fehér elnyomás megszüntetéséért folytatott folyamatos küzdelemben.
Születésekor az SNCC fekete egyetemistákból állt, akik osztották az erkölcsi radikalizmus ideológiáját. Ez az ideológia, amely az erőszakmentességre helyezte a hangsúlyt, kihívást jelentett a déli szegregáció ellen. Az SNCC diákjai voltak a második újjáépítés legkorábbi polgárjogi harcosai. Ülősztrájkokat tartottak az ebédlőknél, élen jártak a szabadsághadjáratokban, és választói regisztrációt szerveztek, ami megingatta a fehérek önelégültségét és felébresztette a feketék politikai tudatát. Clayborne Carson bemutatja, hogy eközben az SNCC a fehér középosztálybeli értékeket támogató csoportból olyan csoporttá változott, amely megkérdőjelezte a liberális ideológia alapfeltevéseit, és felemelte az öklét a fekete hatalomért. Az SNCC radikális és mélyreható elemzése az amerikai hatalmi struktúráról valóban túlmutatott a fekete közösségen, és segített a hatvanas évek szélesebb körű társadalmi tiltakozásainak, például a vietnami háború elleni mozgalomnak az elindításában.
Carson az SNCC története a színfalak mögé tekint, hogy meghatározza, miért kísérték a csoport ideológiai fejlődését elkeseredett hatalmi harcok a szervezeten belül. Interjúk, értekezletek leiratai, kiadatlan állásfoglalások és nemrég nyilvánosságra hozott FBI-dokumentumok segítségével feltárja, hogy egy radikális csoportra milyen hatalmas, gyakran megosztó nyomás nehezedik, miközben a társadalmi változásért folytatott nehéz harcot vívja.
