In Vivo Footprinting: Volume 21
A biológiai kutatás forradalma, amelyet az indított el, hogy bizonyos DNS-molekulák izolálhatók, újszerű módon rekombinálhatók, és további tanulmányozás céljából kényelmesen, in vivo nagy példányszámban sokszorosíthatók, vagyis a rekombináns DNS korszaka, számos további módszertani és szellemi előrelépést hozott, amelyek elképesztő mértékben javították a sejtfolyamatok megértését. Az ezt követő információáradat részeként a génszabályozás mechanizmusait feltáró kutatások mind a prokariótákban, mind az eukariótákban (de különösen az utóbbiakban) különösen jól szerepeltek.
Bár nem lehet azt mondani, hogy egyetlen technikai megközelítés hozta volna el a jelenlegi fejlettségi szintre, az egyik legfontosabb előrelépés minden bizonnyal az volt, hogy a transz-ható faktorok és DNS-felismerő szekvenciáik kölcsönhatásait nagy pontossággal fel lehetett térképezni. Ez a "footprinting" megközelítés mára szinte mindenütt jelen van a génszabályozási vizsgálatokban. A tisztán "in vitro" alapú megközelítésből eredő kétértelműségek, zavarok és ellentmondások azonban gyakran az "in vivo" alkalmazás során oldhatók fel és helyezhetők megfelelő perspektívába.
Egyszerűbben fogalmazva, az, hogy egy kémcsőben kimutatott kölcsönhatás kimutatható a tisztított faktorok és egy adott DNS-darab között, természetesen nem mond semmit arról, hogy az ilyen kölcsönhatások in vivo is bekövetkeznek-e. Az a képesség, hogy az ilyen kölcsönhatásokat a sejteken belül, a megfelelő fejlődési stádiumra vagy a vizsgált kölcsönhatás szövetspecifikusságára kellő figyelmet fordítva, a sejteken belüli in vivo lábnyom-megközelítést a "génzsoké" fegyverarzenáljának felbecsülhetetlen értékű kiegészítőjévé tette.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)