Incidncia de barotrauma e fatores associados em neonatos

Könyv tartalma:

Az 1960-as évek előtt a súlyos tüdőbetegségben szenvedő koraszülöttek halálozási aránya magas volt, mivel nem állt rendelkezésre a lélegeztetési és farmakológiai támogatás technológiája, így a kezelés általános támogató intézkedésekből állt.

Amíg a gépi lélegeztetést (MV) lehetővé tevő biogyógyászati berendezésekkel be nem vezették, a koraszülöttek, valamint a légzési elégtelenséggel és tüdőéretlenséggel küzdő koraszülöttek nagyobb eséllyel élték túl. Ma az MV a súlyos légzési problémákkal küzdő újszülöttek standard kezelése.

Attól függően, hogy milyen kórházi körülmények és technológiai rendelkezésre állás mellett születik meg egy légzési elégtelenséggel küzdő újszülött, a túlélési arány differenciált; a feltörekvő országok esetében az 1000 grammnál kisebb születési súlyú újszülöttek túlélési aránya függ a körülményektől és a technológiai rendelkezésre állástól, valamint a koraszülött és extrém koraszülött újszülöttek ellátására képzett egészségügyi személyzettől; az MV kezelésében vannak olyan tényezők, amelyek a velejáró szövődmények, például a barotrauma kialakulásához kapcsolódnak.