Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Indecorous Thinking: Figures of Speech in Early Modern Poetics
Az Indecorous Thinking a legszembetűnőbb mesterkéltségről szóló tanulmány: azt állítja, hogy a kora újkori írók a hasonlat, az antitézis és a perifrázison alapuló beszédfigurákhoz fordultak, mint a népköltészet kialakulóban lévő területének sajátos gondolkodásmódjának eszközeihez. Az illem klasszikus eszménye a retorika, a polgárság és a szépség előfeltételeként írta le a látható művészet hiányát: jól beszélni azt jelentette, hogy úgy beszélni, mintha nem is beszélnénk.
Ezzel az ideállal szemben Rosenfeld amellett érvel, hogy a kora újkori irodalom egyik leggazdagabb hozzájárulása a poétikához az az elképzelés, hogy az illetlen művészet - az ornamentika csengettyűivel és sípjaival csengő művészet - a költészet mesterségét ünnepli, még akkor is, amikor a költészet tevékenységi körét bővíti. Rosenfeld részletesen bemutatja a humanizmus elveszett örökségét, amely hozzájárul az irodalomtudományok egyedülálló, de mélyen ambivalens elkötelezettségéről szóló kortárs vitákhoz. A formát - érvel - a figura örökségén keresztül kell újra megvizsgálni.
Philip Sidney, Edmund Spenser és Mary Wroth költészetét a korszak pedagógiai vitái és az empirizmus megjelenése mellett olvasva, annak a sima stílus iránti elkötelezettségével együtt Rosenfeld erőteljes beszámolót nyújt a mesterkéltség feltűnő megjelenítésével járó diadalokról és kínos helyzetekről. A retorika, a dialektika és a poétika művészeteinek széles skáláján mozgó Indecorous Thinking a forma ismeretelméleti értékének védelmét kínálja: nem mint az esztétikum jelét, hanem mint a tudás egy sajátos fajtájának forrását, amelyet költőinek nevezhetünk.