Indentured Students: How Government-Guaranteed Loans Left Generations Drowning in College Debt

Olvasói vélemények

A könyv a diákhitel- és hitelkiszolgáló ipar merész és alaposan megalapozott vizsgálatát kínálja, szemfelnyitó betekintést nyújtva a felsőoktatás finanszírozásával kapcsolatos kérdésekbe. Egyes olvasók azonban elfogultnak találják, és propagandaként utasítják el, mivel túlzottan a nemi és faji kérdésekre összpontosít, nem pedig a diákhitel-válság kiváltó okaira.

Jól kutatott, informatív, szemet nyitó, és részletesen feltárja a diákhitel- és hitelkiszolgáló iparágat.

Elfogultnak és propagandisztikusnak tartják, mivel a nemi és faji kérdésekre összpontosít, ami egyes olvasók szerint elvonja a figyelmet az általánosabb kérdésekről. Egyesek szerint nem mutat be tényleges megoldásokat a diákhitel-válságra.

(2 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az el nem mondott története annak, hogy az amerikai diákhitel-program hogyan változtatta a felsőoktatásra való törekvést a szegénységbe vezető úttá.

Nem mindig kellett harminc év ahhoz, hogy egy alapdiploma költségeit visszafizessék. Elizabeth Tandy Shermer kibogozza a történelmet, amely idáig vezetett minket, és felfedezi, hogy az egekbe szökő egyetemi adósságok története nem csupán a rosszul sikerült jó szándékról szól. Valójában a szövetségi diákhitelprogramnak sosem az volt a célja, hogy megfizethetővé tegye a főiskolát.

A főiskolák megfizethetőségére vonatkozó legkorábbi szövetségi javaslatok a tandíj helyett az intézmények adófizetői finanszírozását tűzték ki célul. A déli fehérek azonban attól tartottak, hogy az alacsonyabb költségek aláássák a szegregációt, a katolikus főiskolák ellenezték a világi intézmények állami támogatását, a professzorok attól tartottak, hogy a szövetségi dollárok a tudományos szabadságot akadályozó szabályozásokkal járnak majd, az elitegyetemek elnökei pedig visszariadtak a tömeges felsőoktatás gondolatától. A hidegháborús kongresszusi harcok végül fontosabbá tették a hozzáférést, mint a megfizethetőséget. Ahelyett, hogy a főiskolákat megszabadította volna a tandíjtól való függőségüktől, a kormány olyan hiteleszközt hozott létre, amely rövid távon elérhetővé tette a főiskolát, de hosszú távon még költségesebbé tette, mivel csak a rászoruló hallgatókra vetett ki kamatbüntetést. Az 1960-as évek közepén, amikor a bankárokat megingatta a behajthatatlan adósságok kilátása, a Kongresszus támogatta a hiteleket, ami a főiskolai tandíjak elszabadult inflációját idézte elő, és a hitelezők óriási profitját eredményezte.

Ma 45 millió amerikai tartozik több mint 1,5 billió dollárnyi főiskolai adóssággal, amely aránytalanul nagy terhet ró a színes bőrű hitelfelvevőkre, különösen a nőkre. A reformereket mindeközben a főiskolák és a hitelezők túl gazdagok és erősek ahhoz, hogy megfékezzék őket. Az Indentured Students világossá teszi, hogy ezek nem előre nem látható következmények. A szövetségi diákhitel-rendszer úgy működik, ahogyan azt tervezték.