Indigo: Tanka Poetry

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

"A japánok több mint ezer éve komponálják a tankát, és ezt tartják a legfontosabb költészeti formájuknak. A tizenkilencedik században az európai költészet elterjedése sok japán költőt arra késztetett, hogy kételkedjen abban, hogy egy mindössze harmincegy szótagból álló vers több lehet, mint egy pillanatnyi érzés megörökítése. Ishikawa Takuboku, bár lázadó költőként volt híres, így válaszolt a kétkedőknek: "Bár egy tanka csak egy másodpercig tart, ez a másodperc nem tér vissza újra, bármeddig is éljen az ember. Hiszem, hogy az ilyen pillanatokat meg kell becsülni, nem szeretném, ha elszöknének". Kissé cinikusan hozzátette: "Azon kevés áldások egyike, amit mi, japánok élvezünk, hogy van a tanka". Takuboku megtartotta a tanka hagyományos harmincegy szótagját, de a hagyományos egysoros helyett három sorra osztotta őket, így a forma nagyobb drámai lehetőségeket kapott. Mariko Kitakubo japán és angol nyelvű verseiben egyaránt megtalálható az ezeréves és a legmodernebb ötvözete. Japán versei a hagyományos szótagszámot tartalmazzák, az angol versek pedig öt sorra tagolódnak, mint a tanka: ga no kage no/ fui ni ookiku/ nari yukeri/ aragai gataki/ houyou no nochi hirtelen egy lepke árnyéka egyre nagyobb lesz- egy ölelés után nehéz ellenállni A japán versek ősi, nem modern beszédmódban szólalnak meg.

A versek japánul két, angolul pedig öt részre osztása azonban feltűnően modernnek hat. A moly, az angol költők számára vonzó, de a japán költők által kerülgetett rovar említése látszólag elválasztja a két világot, de az ölelés összehozza őket." ---Donald Keene "Mariko KItakubo hatodik tanka-kötete a nyugtalanság és a mélységes vágyakozás remekműve. Költészete az emberi állapothoz szól egy olyan korban, amely még csak most kezdte megérteni, és megpróbálja elterelni és orvosolni azt a pusztulást, amelyet a bizonyítékok szerint maga az emberiség okozott a bolygónak. Az Indigo vágyakozva hagy minket, hogy saját eltűnésünkre nézzünk az idő és az anyagiság egzisztenciális sodrában. Kitakubo azt írja, "szülőföldem / koporsó lesz / a viharos szélben", és rámutat "a sugárzás / könnyű esőjére", hogy megmutassa, hogyan "telepszik le a történelem / a folyó fenekén". Önmagát "végtelenül apró / fröccsenésnek látja a porban", és a rideg véglegesség képeiben felvázolja a napraforgómagok és egy ember nélküli bolygó vízióját "a civilizáció álma / után". Olyan költészet ez, amely bátran és szenvedélyesen lép az eszmék fórumára és napjaink hatalmas kérdéseire. Kitakubo az ősi tanka-forma mesteri elsajátítása az Indigóban található végrendeletének a személyre szabott történelem és egy lenyűgöző irodalmi hagyomány magas művészetének perspektíváit adja.

Gratulálok a Shabda Pressnek, hogy kiadta egy olyan mű első kiadását, amely méltó az egyetemes értékre és széles olvasóközönségre. Találjon mindannyiunkban a hang egyenlő erőforrásra, elvre és rokonságra." ---Michael McClintock, az Amerikai Tanka Társaság elnöke (2005-2011) és a "The Tanka Caf " szerzője a Szalagok: Tanka Society of America Journal. "A hirosimai lebegő lámpásoktól a cseresznyevirágok megállíthatatlan sziromviharáig, Mariko Kitakubo élénk képi világa érzelmeink teljes skáláját megragadja - a háború borzalmaitól az új szerelem öröméig, a mamutfenyő-erdőtől a Betegeuse-álmokig, az Indigo egy olyan utazás, amelyet soha nem fogsz elfelejteni."" ---Deborah P Kolodji, az Amerikai Haiku Társaság kaliforniai regionális koordinátora.