Individualisiertes Ideal und nobilitierte Alltaglichkeit - Das Genre in der franzoesischen Skulptur der zweiten Halfte des 18. Jahrhunderts
A francia szobrászatban a műfaji motívumokat tévesen csak a romantika korában elterjedt jelenségnek tekintik, mivel a 18.
században már olyan szobrászok alkottak műveket, akik a felvilágosodásra jellemző klasszikus és idealista értékek újraértékelésében részt véve új értelmet teremtettek a hagyományosan elismert ábrázolási területek válságából. Ezek a művek a világ korai antropológiai felfogásáról és az erény fogalmának az anonim magánélet szféráira való kiterjesztéséről tanúskodnak.
Az intellektuális, társadalomtörténeti és tudományos kontextusba szorosan illeszkedve a szerző nyomon követi a francia szobrászatban a pszichologizálás és az autonómiázás rendkívül következetes folyamatait.