The Constitution of Indonesia: A Contextual Analysis
Indonézia 1945-ös alkotmányát, a modern világ második legrövidebb alkotmányát évtizedeken keresztül az egymást követő önkényuralmi rendszerek apológiaként használták. Az eredetileg ideiglenes intézkedésnek szánt, csontsovány szöveg alig tett valamit azon túl, hogy létrehozta az alapvető állami szerveket, köztük a nagyhatalmú elnökséget.
Nem nyújtott a polgároknak valódi garanciákat vagy védelmet. Ezeket a gyengeségeket könyörtelenül kihasználta a katonák által támogatott rezsim, amelyet Suharto elnök 1966-tól 1998-as bukásáig vezetett. Az alkotmány (első) módosítása - amely a következő évben kezdődött és 2002-ben fejeződött be - mindezt megváltoztatta.
Az alkotmány kibővítése és újragondolása egy liberális demokratikus rendszert vezetett be, amely az emberi jogokon, a nyitott társadalmon és a hatalmi ágak szétválasztásán alapul. Ezek a reformok létrehozták az Alkotmánybíróságot is, amely Indonézia első bírósági fórumát biztosította az alkotmány értelmezéséről és alkalmazásáról szóló komoly vitáknak, valamint az első jelentős és könnyen hozzáférhető, részletes és indoklással ellátott ítéletek gyűjteményét.
Ma az indonéz alkotmányjog gazdag, kifinomult és összetett. Ez a könyv áttekinti a figyelemre méltó alkotmányos átmenetet, értékeli Indonézia új alkotmányos modelljének megvalósulását és azonosítja annak gyengeségeit.
A könyv a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalmat gyakorló legfontosabb intézmények bemutatása után a legfontosabb aktuális alkotmányos vitákra összpontosít, az emberi jogoktól kezdve a decentralizáción, a vallásszabadságon és a gazdaság ellenőrzésén át. (Sorozat: A világ alkotmányos rendszerei)
