Indonézia külpolitikája Suharto alatt: Aspiring to International Leadership (2. kiadás)

Eredeti címe:

Indonesia's Foreign Policy Under Suharto: Aspiring to International Leadership (2nd Edition)

Könyv tartalma:

Az először 1996-ban megjelent könyv Indonézia Suharto alatti külpolitikáját vizsgálja. Nemcsak Indonézia külpolitikai magatartását részletezi Indonézia szomszédaival és a nagyhatalmakkal szemben, hanem a külpolitikai elemzés kontextusába is helyezi azt.

A könyv ma is az egyetlen teljes terjedelmű tanulmány Indonézia Suharto alatti külpolitikájáról. Most újranyomtatjuk egy új utószóval, amely a Suharto utáni korszakot tárgyalja B. J.

Habibie-tól Joko Widodoig.

Indonézia Suharto alatt megpróbált regionális hatalommá válni, hogy Délkelet-Ázsia államainak élére álljon, és azon túl is. A legnagyobb országként és a természeti erőforrások tekintetében leggazdagabb országként a Suharto vezette Indonéziát az ASEAN-államok tisztelettel tekintették.

Korlátozott képességei, katonai erejének, fejlett technológiájának és gazdasági erejének hiánya miatt azonban Jakarta politikai befolyása valójában meglehetősen korlátozott volt. A gazdasági válság idején Suharto lemondásra kényszerült. Utóda B.

J. Habibie lett, aki nagyrészt belpolitikai kérdésekkel volt elfoglalva, akit viszont olyan gyenge elnökségek követtek, mint Abdurrahman Wahid (Gus Dur) és Megawati. Csak Susilo Bambang Yudhoyono volt tábornok elnöki tisztségének átvétele után sikerült stabilizálni a helyzetet és gazdasági növekedést elérni.

Még "külpolitikai elnökként" is ismertté vált. Mindazonáltal a kemény indonéziai valóság korlátozta: korlátozott erőforrások, gyenge hadsereg és politikai befolyás hiánya.

Utódja, Joko Widodo inkább a gazdasági ügyekkel és a belpolitikával foglalkozott; Indonézia regionális vezető szerepe tovább hanyatlik.