Információvadászok: Amikor könyvtárosok, katonák és kémek összefogtak a második világháborús Európában

Olvasói vélemények

Kathy Peiss „Információvadászok” című könyve a könyvtárosok és információs szakemberek II. világháború alatti és utáni jelentős hozzájárulását vizsgálja, a nácik által kifosztott kulturális műtárgyak összegyűjtésében és megőrzésében végzett munkájukra összpontosítva. Bár a könyv alaposan kutatott és részletes beszámolót nyújt, az írásmódot kritika érte, mivel száraz és akadémikus, ami az olvasók részéről vegyes reakciókat váltott ki a könyv elkötelezettségét és olvashatóságát illetően.

⬤ Alaposan és lenyűgöző részletességgel kutatott, kevéssé ismert téma.
⬤ Egyedülálló perspektívát nyújt a könyvtárosok második világháború alatti szerepéről.
⬤ Gazdag vizuális tartalmat tartalmaz, például fényképeket és elsődleges forrásokat.
⬤ Rávilágít az információ megőrzésének etikai megfontolásaira és történelmi vonatkozásaira.
⬤ Történészek, könyvtárosok és a kulturális restitúció iránt érdeklődők számára egyaránt vonzó.

⬤ Az írásmódot száraznak és túlságosan tudományosnak tartják, ami egyesek számára fárasztóvá teszi az olvasást.
⬤ Hiányzik a lebilincselő elbeszélésmód; egyes kritikusok szerint nehéz volt követni.
⬤ Elsősorban az amerikai erőfeszítésekre összpontosít, elhanyagolva a szélesebb nemzetközi összefüggéseket.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy inkább a könyvtártudományi szakemberek, mint az általános közönség számára készült.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Information Hunters: When Librarians, Soldiers, and Spies Banded Together in World War II Europe

Könyv tartalma:

Bár a történelem során a hadseregek mindig is zsákmányoltak ellenséges iratokat és ritka szövegeket, csak a második világháború alatt történt meg, hogy könyvtárosok, levéltárosok és tudósok egy valószínűtlen csoportja külföldre utazott, hogy könyveket és dokumentumokat gyűjtsön a katonai ügy érdekében. A háborús események hatására az írott szó megszerzésére és megőrzésére, valamint a hírszerzés számára kritikus információk biztosítására ösztönözve ezek az amerikai civilek küldetésekre indultak, hogy külföldi kiadványokat és információkat gyűjtsenek Európa-szerte. Semleges városokba utaztak ellenséges szövegek után kutatva, egy lépéssel az előrenyomuló hadseregek mögött haladtak, hogy iratokat szerezzenek, és náci műveket foglaltak le könyvesboltokból és iskolákból. Amikor a háború véget ért, pincékben és barlangokban elrejtett, kifosztott gyűjteményeket találtak. Küldetésük az volt, hogy dokumentálják, kiaknázzák, megőrizzék és visszaszolgáltassák ezeket a műveket, sőt, a náci irodalom esetében akár meg is semmisítsék őket.

Kathy Peiss kultúrtörténész ebben a lenyűgöző beszámolóban feltárja, hogyan vált a könyv- és dokumentumgyűjtés a hírszerzés és a nemzetbiztonság, a katonai tervezés és a háború utáni újjáépítés új apparátusának részévé. Az ezeket a küldetéseket végző hétköznapi amerikaiakra összpontosítva bemutatja, hogyan hozták meg a helyszínen a döntéseket, hogy olyan forrásokat szerezzenek, amelyek a háborús övezetben és a hazai fronton egyaránt hasznosak lehetnek.

Ezek a gyűjtési missziók az amerikai kutatókönyvtárak háború utáni ambícióit is fellendítették, esélyt kínálva számukra, hogy a tudományos jelentések, az irodalom és a történelmi források nagy nemzetközi tárházaivá váljanak. Háborús munkájuknak nemcsak a tudományos intézményekre, a külpolitikai döntéshozatalra és a nemzetbiztonságra gyakorolt maradandó hatása volt, hanem a mai alapvető információtudományi eszközök kifejlesztéséhez is vezetett.

Az Egyesült Államok növekvő globális hatalmát megvilágítva a hírszerzés és a kulturális örökség területén Peiss elmeséli azoknak a férfiaknak és nőknek a történetét, akik Európába mentek, hogy könyveket és információkat gyűjtsenek és védjenek, és ezzel gazdagítja az adatok háborús és békeidőben történő felhasználásáról szóló vitákat.