Infrared

Könyv tartalma:

Janet Trenchard első gyűjteményében, az Infrared-ben a versek az emlékezeten és a képzeleten keresztül szitált, omladozó múltat vizsgálják, egy kaleidoszkópot, ahol minden fordulatnál egy új minta tárul fel, egy új perspektíva kerül a helyére. Trenchard a művész éles szemét a nyelv zenéjére és ritmusára való odafigyeléssel párosítja, hogy egy olykor kísérteties gyűjteményt hozzon létre, ahol istennők és istenek járnak közöttünk, egyszerű halandók támadnak fel hamvaiból, és ahol a széthullott dolgok újra formát és értelmet nyernek. Felejthetetlen.

Sally Ashton, Santa Clara megye költője (2011-2013), a DMQ Review főszerkesztője, három verseskötet szerzője, legutóbb a Some Odd Afternoon.

Ezek a megzenésített versek emberi találkozások tájait járják be, némelyik családon belüli, mások alkohollal átitatott, de mindegyik lenyűgöző. Az "Éjjeli baglyok" című versben két barát átissza az éjszakát, miközben egy sötét jelenlét lebeg felettük: "elég volt tudni, / hogy baglyok lehetnek, / akik a whiskey-n keresztül hívnak engem". A "Wedgewood Stove"-ban egy nő ül a konyhájában, a helyszín egy csendes estére van beállítva, de a "repedezett terasz" és a "lyuk az égen / fényes esővel" mást sugall. A "Sparks"-ban egy matrac napok óta ég, az energia "arra vár, hogy kitörjön / mint annyi vörös méh". Ezek a versek az élet és a szerelem váratlan kapcsolódási pontjaira világítanak rá.

Erica Goss, Los Gatos, Kalifornia. Nyugdíjas költő.

Az Infravörös egy fényes könyv. Janet Trenchard, akárcsak a művész, aki ő maga is, szavakkal fest, mint a nyitó versében, a Szellemek-ben: "Szükségem van a borostyán színére a tenyeremben...". A szavak "trombitaként bukkannak fel, mint a föld alól előhívott trombiták, / a sötét arany, / amiből minden van". A füstről, az éjjeli baglyokról, a szkarabeuszbogarakról vagy egy hétvégéről Istennél szóló versek képzeletbeli ecsettel festettek. Itt is egy régi Wedgewood-kályha világít egy asztalt, amelyen, akárcsak Janet verseiben, egy bálnaplakátokkal teli könyv, egy karmos lábú kád, Nina Simone szól a sztereóból. Az embert úgy vonzza, mint az utolsó soraiban, mint "angyalok a Tórában, akik áthajolnak/minden fűszál fölött".

Dane Cervine, a "Hogyan táncolnak a terapeuták" és az "Indra ékszeres hálója" szerzője