Interfaces in Functional Discourse Grammar: Theory and Applications
A nyelvtanok tervezésében alapvető különbséget teszünk a derivációs és a moduláris architektúrák között. Ez felveti azt a kérdést, hogy a nyelvtan melyik szerveződése képes megfelelőbben kezelni a nyelvi jelenségeket.
A jelen kötetben szereplő tanulmányok a funkcionális diskurzusgrammatika különböző nyelvi reprezentációs szintjei közötti interfészkapcsolatokat vizsgálják a Hengeveld és Mackenzie (2008), valamint Keizer (2015) által bemutatott funkcionális diskurzusgrammatikában. Ez az elmélet négy nyelvi szinten elemzi a nyelvi kifejezéseket: interperszonális, reprezentációs, morfoszintaktikai és fonológiai szinten. A cikkek olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint az e szintek közötti lehetséges megfelelések és eltérések, valamint azok a feltételek, amelyek a szintek kombinációit jól megformált kifejezésekben korlátozzák.
Emellett az elméletet különböző nyelvtani jelenségek vizsgálatával tesztelik, mind az angol nyelvre, mind a tipológiai megfelelőségre összpontosítva: anafora, emelés, fonológiai redukció, főnévbeépítés, reflexívek és reciprok, soros igék, passzív hang, időmértékes szerkezetek, koordináció, nominális módosítás és kötőszók. Összességében a kötet elméleti és leíró jellegű meglátásokkal szolgál, amelyek a nyelvészet számára általában véve is relevánsak.