Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 17 olvasói szavazat alapján történt.
A sötétség és a játék metszéspontjában létező, zajos, tiszteletlen és öntudatos versek az Interrobangban a klinikai „fóbiákat” és a klinikai „fíliákat” tekintik öncélúnak.
Minden egyes vers saját zenét teremt, a crescendók és decrescendók a szorongás és a kéjvágy megszállottságából születnek. A különböző formákat (de főként szonetteket) felölelő művek mindegyike a hagyományos metrum és a kortárs hangjáték közötti határvonalon mozog, miközben a gyűjtemény padlója alatt egy árulkodó szív dobog, amely folyamatosan emlékeztet bennünket szégyeneinkre, félelmeinkre és az óra kérlelhetetlen ketyegésére.
A szerelemről, az én lealacsonyításáról, az őszinte alázat megváltó erejéről, valamint a művészet és a nyelv nyújtotta menedékről szóló egyéni történeteken keresztül az Interrobang, amely 2012-ben elnyerte az Egy saját szoba a világítótoronyhoz Alapítvány költészeti kiadványdíját, rávilágít arra, hogy még e kórképek legrosszabb forgatókönyvei is alapvetően csak kiterjesztései azoknak a sötét igazságoknak, amelyekkel mindannyian azonosulni tudunk.