Olvasói vélemények
Összegzés:Alexandra Kleeman „Intimációk” című gyűjteménye vegyes reakciókat vált ki az olvasókból, kiemelve érzelmi mélységét és irodalmi stílusát, ugyanakkor kritikával is szembesül az egyenetlensége és a vélt mesterkéltség miatt.
Előnyök:Az írást gyönyörűnek és érzelmileg átütőnek írják le, amely erőteljes témákat ragad meg szürreális vonásokkal. Egyes olvasók nagyra értékelik az eredetiséget és a történetek azon képességét, hogy gondolkodásra késztetnek és mély érzéseket váltanak ki. A gyűjteményt potenciális klasszikusnak tartják, olyan neves szerzők műveihez hasonlítva, mint Shirley Jackson és Jamie Quatro.
Hátrányok:Sok kritikus úgy találta, hogy a történetek minősége nem egységes, némelyikük mesterkéltnek vagy túlságosan okosnak tűnt, de nem volt tartalma. A kritikák között szerepel az erős jellemfejlődés hiánya és a bizarr elbeszélésekre való hajlam, amelyek összezavarhatják vagy frusztrálhatják az olvasókat. Néhány kritika megemlítette az írás fárasztó és céltalannak tűnő jellegét.
(17 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Intimations: Stories
Könyv tartalma:
"Haunting.... Csodálatosan furcsa és hátborzongató, az Intimációk felvázolja a zavart, a veszteséget és a szorongásokat, amelyek a halandóság különböző szakaszai mögött állnak, arra kényszerítve minket, hogy újra megvizsgáljuk létezésünk gyakran nyugtalanító valóságát." -- Buzzfeed
"Ragyogóan eleven.... a világot olyan bájos pontossággal elemzi, amely felnagyítja annak minden rejtett csodáját és különösen borzalmát - minél feketébbek és furcsábbak ezek a történetek, annál viccesebbek."" -- New York Times Book Review
A You Too Can Have a Body Like Mine ünnepelt szerzőjétől egy elgondolkodtató, gyakran felkavaró történetgyűjtemény, amely nagyjából az emberi élet három fő szakaszának - születés, élet és halál - elbeszélő ábráiból áll.
Alexandra Kleeman You Too Can Have a Body Like Mine című debütáló regénye Thomas Pynchonhoz, Don DeLillóhoz, Ben Marcushoz és Tom Perrotta-hoz való hasonlításokat érdemelt ki. A New York Times úgy méltatta, mint civilizációnk számos betegségének erőteljes, művészien és elegánsan megfogalmazott allegóriáját, amelyet nemzedékünk egyik fiatal bölcs asszonya írt.
Második könyvében, a tizenkét történetből álló, idegenségükben ellenállhatatlanul csábító gyűjteményben az emberi életet vizsgálja az elejétől a végéig: a születés szorongató időszakát egy már kialakult világba; az élet rövid és zavaros időszakát, amikor megértjük, mit várnak tőlünk, és küzdünk azért, hogy megtegyük; és a végéhez közeledő halálos időszakot, amikor érezzük, hogy vége van, és legfeljebb csak részben értve ér véget.
A cím az egyik novellából (Intimation) származik, de egyben játék Wordsworth Intimations of Immortality című művére is - csakhogy ebben az esetben nem világos, hogy pontosan mit is sejtet, de semmi olyan csillogó és jó, mint a Halhatatlanság. A könyv középső, Élő része olyan történetekkel egészül ki, amelyek inkább a hagyományos realista fikcióból kölcsönöznek a szereplők belső életének bemutatására.
Ezek a történetek egyszerre ismerősek és titokzatosak, és hátborzongatóan visszhangoznak, miközben a szereplők új és meglepő helyzetekben találják magukat. Egy névtelen nő belép egy kijárat nélküli szobába, ahol kész élet vár rá; az emberek, tárgyak és emlékek eltűnése apokalipszist idéz elő; a tánc művészetével próbálnak megszelídíteni egy elvadult gyereket; a házibuli túlélésének kulcsa a hamis és az igazi vér közötti különbség ismeretében rejlik.
Az Intimációk elegáns, meglepő, csodás és kísérteties, teljesen magával ragadó gyűjtemény az egyik legzseniálisabb és legbriliánsabb fiatal írónktól.
