
Industrial Policy and Economic Development in India: 1947-2012
1950 és 1980 között India fejlődési mintáját az erős központosított tervezés, az alap- és kulcságazatok állami tulajdonba vétele, a magánvállalkozások túlzott szabályozása és ellenőrzése, a kereskedelmi protekcionizmus (tarifális és nem tarifális akadályok révén), valamint a külföldi tőkével szembeni óvatos és szelektív megközelítés jellemezte. Ez egy kvóta-, engedély- és licencrendszer volt, amelyet egy gyarmati stílusban kiképzett bürokrácia irányított és ellenőrzött.
A gazdaságfejlesztésnek ezt az úgynevezett befelé forduló, importhelyettesítő stratégiáját az 1980-as évek elején kezdték széles körben megkérdőjelezni. A politikai döntéshozók kezdték felismerni ennek a stratégiának a hátrányait, amely gátolta a versenyképességet és a hatékonyságot, és a vártnál sokkal alacsonyabb növekedési ütemet eredményezett. A gazdasági liberalizáció irányába való elmozdulás 1985-ben kezdődött, amikor India kormánya egy sor olyan intézkedést jelentett be, amelyek célja az ipar deregulációja és liberalizációja volt.
Az elmúlt 20 év gazdasági reformjainak eredményeként India jelenleg a világ egyik leggyorsabban növekvő gazdasága. Az elmúlt néhány évben globális gazdasági hatalommá, a vezető outsourcing célpontjává és a nemzetközi befektetők kedvencévé vált.
Az indiai ipar jelentős mértékben fejlesztette a technológiát és a termékminőséget, és hosszú ideig tartó védettség után megfelelt a nyitottság kihívásának. Ez a könyv nyomon követi az iparosodás különböző aspektusainak fejlődését India függetlenség utáni időszakában.
Ismerteti az indiai ipar nemzetközi versenyképessé tétele érdekében hozott legfontosabb reformintézkedéseket, és megvizsgálja az indiai gazdaság e létfontosságú ágazatának aktuális kérdéseit.