Ír vidéki bútorok és berendezési tárgyak 1700-2000

Olvasói vélemények

A könyv a bútorokkal kapcsolatos széleskörű információi és képi anyagai miatt nagy tetszést aratott, és inkább inspirációként, mint útmutatóként szolgál. Egyes olvasók számára jelentős szentimentális értéket képvisel, személyes kapcsolatot biztosítva a történelemmel.

⬤ Jól kutatott és informatív
⬤ kiváló vizuális tartalom
⬤ inspirációs forrásként szolgál
⬤ személyes és történelmi történetekhez kapcsolja az olvasókat.

Nem terveket vagy részletes utasításokat tartalmazó könyv; nem biztos, hogy megfelel azoknak az igényeinek, akik gyakorlati útmutatót keresnek a bútorkészítéshez.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Irish Country Furniture and Furnishings 1700-2000

Könyv tartalma:

Ez a nagyszabású, illusztrált tanulmány az ír sziget egész területéről származó parasztházi és kunyhóbútorokat vizsgálja. Tárgyalja a használati tárgyak eredetét és fejlődését, azt, hogy milyen anyagokat használtak és miért, valamint azt, hogy a kis helyiségek számára készült, gyakran megújuló elemekkel készült bútorok mennyire voltak veleszületettek és elvártak.

Három évszázadot felölelve egy olyan életmódot világít meg, amely szinte már eltűnt. Ugyanúgy hozzájárul Írország kultúrtörténetének megismeréséhez, mint a bútorok történetéhez. Ez a könyv lényegesen különbözik a Yale UP által 1993-ban kiadott és többször újranyomott Irish Country Furniture, 1700-1950 című könyvtől.

Az új könyv most számos újabb kutatás eredményeit tartalmazza.

Az 1993-as könyvben szereplő fekete-fehér képek szinte mindegyike színes lett, vagy jobbra módosult, és most már más példákat tartalmaz (kivéve az archív képeket). A szerző számos, az 1980-as évek végén készült terepmunka-fényképe digitalizálásra került, és most jelenik meg először.

A terjedelem csaknem megduplázódott; 120 új illusztrációval bővült; a főszöveg teljesen frissült és átdolgozott; új fejezetet kapott a "Kis berendezési tárgyak és eszközök" című fejezet, és Louis Cullen új előszót írt. A jelentős mennyiségű új anyagot tükrözi, hogy az időbeli skála is kibővült, és a tárgyak és belső terek tárgyalásai egészen 2000-ig terjednek. A kötet rendkívüli értéket képvisel.

A könyv olyan hatásokat vizsgál, mint a hagyományos építészet, a fahiány, a bútorok festésének oka és módja, valamint a különböző bútorkészítők által készített minták jellemzői. A természetes anyagok, mint például a mocsári tölgy, a gyep, az uszadékfa, a szalma, az újrahasznosított gumiabroncsok vagy a csomagolóládák felhasználását és tartósságát vizsgálja. A fejezetek külön-külön vizsgálják a székleteket, székeket, majd az ülőalkalmatosságokat, azok minden ötletes és többcélú formáját.

A koronként és helyenként aprólékosan változó megjelenítésű, hitelesen elrendezett komódok megmutatják, hogy némelyiknek volt fedett tyúkólja, hogy a tyúkokat téli tojásra ösztönözze. Néhányan közösen étkeztek, vagy a hideg északnyugati részen, a leghidegebb észak-nyugati részen kialvatlan ágyakban aludtak, és mindezt a művészet és a fennmaradt tárgyak is szemléltetik.