Literary Hispanophobia and Hispanophilia in Britain and the Low Countries (1550-1850)
Spanyolország évszázadokon át termékeny helyszín volt az európai képzelet számára, és leggyakrabban fekete-fehér ellentétek között érzékelték - vagy mint zsarnoki és fanatikus erőt a kora újkorban, vagy mint a „romantikus” Spanyolország képzeletbeli földrajzát a későbbi századokban. A Spanyolországról, kultúrájáról és lakóiról alkotott kép azonban nem fejlődött megállíthatatlanul a negatívból a pozitívba.
A kora újkortól kezdve az egymásnak ellentmondó hiszpanofób és hispanofil ábrázolások kétértelmű mátrixára reagált. Ahogyan a XIX. században a látens negatív sztereotípiák még a romantika fénykorában is újra és újra felbukkantak, a kora újkorban a Spanyolország iránti megbecsülés ugyanúgy tagadhatatlan volt.
Amikor Spanyolország politikai és katonai nagyhatalom volt, kulturális hegemóniát is élvezett, és az irodalmi aranykorban nemzetközileg is elismert remekműveket alkotott. Az irodalmi hiszpanofóbia és hiszpanofília Nagy-Britanniában és Németalföldön (1550-1850) című könyv a Spanyolország és kultúrája iránti elhúzódó érdeklődést vizsgálja, és feltárja a megvetés és a rajongás közötti kétértelműséget, amely a nyugati történelemfelfogást jellemzi, különösen Nagy-Britanniában és Németalföldön, két olyan földrajzi térségben, ahol közös a történelmi kötődés és a Spanyolországgal átfedő, olykor bonyolult történelem.