Irodalom és jog a Magna Carta korában

Eredeti címe:

Literature and Law in the Era of Magna Carta

Könyv tartalma:

A monográfia-sorozat Oxford Studies in Medieval Literature and Culture a középkori irodalom többnyelvű és multikulturális minőségét mutatja be, és aktívan törekszik olyan kutatások támogatására, amelyek nemcsak a középkori irodalom, teológia és filozófia, a társadalom-, politika-, jog- és szellemtörténet, a művészettörténet és a tudománytörténet témaköreire összpontosítanak, hanem ezeket a témákat termékenyen ötvözik is. Mindenféle innovatívés interdiszciplináris tanulmányokat kínál, többek között, de nem kizárólag a kézirat- és könyvtörténet, a nyelvészet és irodalomtudomány, a posztkoloniális és globális tanulmányok, a digitális bölcsészettudományok és médiatudományok, az előadóművészet, az affektus és az érzelem története, a szexualitás elmélete és története, az ökokritika és a környezettudomány, a líra, az esztétika, az áhítat gyakorlata és a középkori eszmék elméletei.

Irodalom és jog a Magna Carta korában az irodalmi képzés és kísérletezés folyamatait követi nyomon az angol szokásjog korai történetében, a II. Henrik uralkodása alatti kezdetektől a János és III. Henrik uralkodása alatti viharos megszilárdulásig. A tizenkettedik század közepétől a tizenharmadik századig tartó időszak az innovatív jogi írások kiáradásának tanúja volt Angliában, a Magna Chartától a rendelkezéseit megőrző statútumkönyvek sokaságáig. A polgárháború és a birodalmi törések kora egyben az intenzív önmeghatározás kora is volt, mivel mind a világi, mind az egyházi közösségek a jogot a kollektív identitás artikulálására használták. Irodalom és jog a Magna Carta korában feltárja, hogy a nyelvtani és retorikai képzés milyen szerepet játszott a jogi önmeghatározás ezen érveinek alakításában. Thomas Becket érsek életével kezdve a könyv összefonja az irodalompedagógia és az angol jog történetét, megmutatva, hogy a poétika alapozó leckéi hogyan segítettek a testületi autonómia nyelvének és elméletének létrehozásában. Ebben a könyvben Vinszai Geoffrey of Vinsauf fenomenálisan népszerű latin nyelvű kompozíciós kézikönyve, a Poetria nova az angol interdiktum diplomáciai hátterében kap helyet, míg Robert Grosseteste angol-francia áhítatos költeménye, a Chteau d'Amour a tulajdonjog és a zsidó-keresztény interakciók táján helyezkedik el.

Ez a könyv a jogi és nyelvtani területek közös szókincsét vizsgálva azt állítja, hogy a költői gondolkodási szokások központi szerepet játszottak azoknak a narratíváknak a felépítésében, amelyeket a középkori jog önmagáról és a későbbi tudósok az angol alkotmányosság eredetéről mesélnek.