Olvasói vélemények
Összegzés:James M. Smith Magdalen mosodákról szóló könyvéről szóló kritikák az ír történelem egy sötét fejezetének alapos és mélyreható kutatását dicsérik, ugyanakkor az olvasmányosságát és a magas árát kritizálják. Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv informatív és szükséges a mosodák történelmi kontextusának, valamint a társadalmi bűnrészességnek a megértéséhez, bár néhányan száraznak és nehezen befogadhatónak minősítették.
Előnyök:⬤ Éleslátó és alapos kutatás a Magdalen mosodákról és történelmi kontextusukról.
⬤ Lenyűgöző próza, amelyet sokaknak nehéz volt letenni.
⬤ Tiszteletteljes és elfogulatlan hangnem, ami alkalmassá teszi a könyvet tudományos tanulmányok készítésére.
⬤ Kiemeli a jelentős témákat, köztük a társadalmi bűnrészességet és a nemek közötti előítéletességet.
⬤ Informatív, részletes statisztikákkal és a modern ábrázolások elemzésével.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó száraznak és nehezen befogadhatónak találta az írást.
⬤ A könyvet a papírkötésű kiadványhoz képest drágának tartják, ami elriaszthatja a potenciális vásárlókat.
⬤ Kritika, hogy a történelmi és szociológiai elemzések nem elég átfogóak.
⬤ Néhányan úgy találták, hogy a könyvbe lassan lehet belelapozni, vagy összességében nehéz olvasni.
(12 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ireland's Magdalen Laundries and the Nation's Architecture of Containment
Könyv tartalma:
A Magdalen mosodák olyan dologházak voltak, amelyekben sok ír nőt és lányt gyakorlatilag bebörtönöztek, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelentenek a társadalom erkölcsi tartására. A 18. századtól kezdve az ír állam megbízásából a katolikus egyház különböző rendjei működtették őket, amíg az utolsó mosodát 1996-ban be nem zárták. Néhány évvel korábban, 1993-ban egy dublini apácarend eladta Magdalen kolostoruk egy részét egy ingatlanfejlesztőnek. A 155 bentlakó földi maradványait, amelyeket a birtokon lévő jelöletlen sírokban temettek el, exhumálták, elhamvasztották, és máshol tömegsírba temették. Ez nyilvános botrányt váltott ki Írországban, és azóta a Magdalen mosodák fontos témává váltak az ír kultúrában, különösen a 2002-ben bemutatott A Magdaléna nővérek című filmmel.
Az 1922 és 1996 között működő tíz katolikus Magdalen mosodára összpontosítva az írországi Magdalen mosodák és a nemzet elszigetelésének építészete a huszadik században az ezen intézményekbe belépő nők első története. Mivel a vallási rendek nem nyitották meg levéltári irataikat, Smith amellett érvel, hogy Írország Magdalen-intézményei a köztudatban továbbra is elsősorban a történet (kulturális reprezentáció és a túlélők tanúvallomásai), nem pedig a történelem (levéltári történelem és dokumentáció) szintjén léteznek.
James M. Smith könyve, amely a tudományos és az általános olvasóknak egyaránt szól, három fő célt szolgál. Először is, összekapcsolja a Magdalen mosodákról rendelkezésünkre álló történelmet Írország "elszigetelésének architektúrájával", amely szó szerint láthatatlanná tette a női lakosság nemkívánatos szegmenseit, például a törvénytelen gyermekeket, az egyedülálló anyákat és a szexuálisan kicsapongó nőket. Másodszor, kritikusan értékeli a mosodák drámai és képzőművészeti kulturális reprezentációit, amelyek az elmúlt tizenöt évben jelentős figyelmet szenteltek nekik az ír kultúrában. Végül Smith felszólítja a nemzetet - az egyházat, az államot és a társadalmat -, hogy ismerje el bűnrészességét az írországi Magdalen-botrányban, és nyújtson jóvátételt az áldozatoknak és a túlélőknek egyaránt.
