Ishi megölése: Az utolsó amerikai kőkorszaki harcos halála és a még mindig bujkáló családtagjainak véletlen felfedezése

Olvasói vélemények

A könyv a kaland és a történelmi történetmesélés lebilincselő keveréke, amely a telepesek és az amerikai őslakosok találkozására összpontosít, különösen Ishi karakterét illusztrálva. Jól kidolgozott elbeszélésekkel, érzelmi mélységgel, valamint a humor és az érzékenység keverékével ragadja magával az olvasót. Néhány olvasó azonban úgy találta, hogy kevésbé összpontosít magára Ishi-re, és időnként kissé unalmas.

Magával ragadó történetmesélés, gazdag történelmi részletek, jól kidolgozott karakterek, érzelmi mélység, izgalmas és kiszámíthatatlan cselekmény, zökkenőmentes elbeszélői átmenet a múlt és a jelen között, humoros és érzékeny írás.

Néhány olvasó úgy találta, hogy nem teljesen Ishi-re összpontosított, időnként kissé unalmas, és eltér az elvárásaiktól.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Killing of Ishi: The Death of the Last American Stone-Age Warrior and the Accidental Discovery of his Family Members Still in Hiding

Könyv tartalma:

Ishi úgy vélte, hogy ő az egyetlen olyan kőkorszaki törzs túlélő harcosa, aki a 20. században is élt.

A Yahi törzs tagjaként született, és túlélte a határ menti indián harcosok számos támadását, akiknek egyetlen céljuk volt: megölni minden indiánt, hogy Kaliforniát biztonságossá tegyék a letelepedés számára. 1864-ben R. A.

Anderson, Hiram Good és úttörő gárdájuk állítólag több mint kétezer indiánt ölt meg csak Észak-Kaliforniában.

A gárdisták olyan sikeresek voltak, hogy 1871-re már csak tizenkét Yahi maradt. A megmaradt aprócska csapat mindig félt, és a felfedezés elkerülése érdekében 500 láb magasan egy meredek kanyon falán, egy lejtős párkányon rejtőzött el.

Csak négyen élték túl a 20. századot. Táborukat 1908-ban véletlenül fedezték fel a helyi cowboyok által vezetett villamosenergia-ipari vállalat földmérői.

Ishi az életét féltve nyilat lőtt az egyik cowboyra, amely súrolta a fejét és leütötte a kalapját. Ez volt az utolsó kilőtt nyílvessző az indiánok háromszáz éves háborúskodásában, véget vetve az amerikai holokausztnak Másnap reggel véletlenül rátaláltak az elrejtett táborukra a földmérők. A történet szerint Ishi nővére és férfi társa együtt menekültek el a betolakodók elől.

Ishi soha többé nem látta őket. 1911-ben, miután három évig egyedül élt a vadonban, Ishi kisétált a bozótosból a kaliforniai Oroville-ben lévő Ward vágóhíd egyik karámjába.

Három mészáros, négy vicsorgó kutya kíséretében megtámadta és fogva tartotta, nem tudván, hogy ki vagy mi ő. Elfogása után Ishi egyik napról a másikra hírességgé vált, a kőkorszakból az ipari korba lépett, és nemzeti hírességgé vált, aki élete hátralévő részét a Berkeley-i egyetemen töltötte. Útközben a korabeli modern kényelem és technológia furcsaságai folyamatosan meghökkentették.

A történetnek ebben a kitalált folytatásában a modern korban Ishi nővére és társa valóban megélte, hogy folytassa a Yahi vérvonalat, magasan az oregoni hegyekben.

A lehetőség reális, tekintve a Csendes-óceán északnyugati részének még ma is hatalmas vadregényes területeit. A szerző, James Callahan a telepesek és az indiánok közötti körkörös háborúskodás hálóját világítja meg, amely Ishi híressé válásával és 1916-ban bekövetkezett halálával végződik. Meglepő fordulatot ad a Yahi leszármazottaival, akik Közép-Oregonban bujkálnak, amíg a modern kori, álcázott kamerák fel nem fedezik őket, amelyek a leselkedő fafarkasok visszatérésének dokumentálására indultak.