Familiar Faces: Photography, Memory, and Argentina's Disappeared
A fotográfia és a legutóbbi argentin diktatúra közötti gazdag és változatos kapcsolat feltárása.
Az Ismerős arcok a fotográfia sokszínű, elméletileg gazdag és empirikusan megalapozott feltárását kínálja Argentína emlékezetében, politikai és művészeti tájképében.
Az ország legutóbbi polgári-katonai diktatúrája (1976-1983) alatt 30 000 embert tüntettek el vagy öltek meg az állam által. Az évtizedek során a népi és hivatásos fényképek központi szerepet játszottak az igazságért folytatott argentin küzdelemben. Nemcsak a diktatúra alatti eltűnések elleni tiltakozásra és a hatóságok feljelentésére használták őket, hanem a politikai és társadalmi aktivizmus eszközeiként, valamint az eltűntekre való emlékezéshez is.
A vezető argentin antropológusok, etnográfusok, kurátorok, művészettudósok, médiakutatók és fotográfusok hozzájárulásával az Ismerős arcok túlmutat a reprezentáció hagyományos szempontjain, és ehelyett arra összpontosít, hogy a fotográfiát az emlékezés, a gyász, valamint a politikai és jogi aktivizmus eszközeként folyamatosan újragondolják. Ennek során a sajtófotózás, a művészeti gyakorlat, az eltűntekről készült fényképek otthoni rituálékban való felhasználásának, a kínzókamrák foglyairól készült fényképeknek, valamint a diktatórikus állam által készített képek emlékezet és aktivizmus céljára történő újbóli felhasználásának különböző módjait vizsgálja.
Az argentin emlékezetpolitika kritikus pillanatában írt és kiadott Ismerős arcok című kötet földrajzi és formai szempontból is változatos esettanulmányokat kínál, amelyeknek nemzetközi és regionális visszhangja egyaránt van. Bár a könyv szilárdan ebben a nemzeti kontextusban gyökerezik, hozzájárul a szélesebb körű, globális vitákhoz, amelyek a fotográfiai képnek az államilag támogatott, nagyszabású erőszakkal kapcsolatos, egyre áthatóbb szerepéről szólnak.