Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Isocrates and Civic Education
A polgári erény és az a fajta nevelés, amely nyilvános gondolkodású polgárokat nevel, az 1980-as évek amerikai politikai diskurzusában ugyanúgy vita tárgyává vált, mint egykor a klasszikus athéni értelmiség körében. Az olyan konzervatívok, mint William Bennett, a National Endowment for the Humanities korábbi elnöke és utódja, Lynn Cheney a görög filozófust, Arisztotelészt állították a közszellemű, erényközpontú polgári nevelő modelljének.
A kötetben közreműködők szerint azonban mind a saját korában, mind a mi időnk számára igazabb modell Isokratész, a Kr. e. IV.
században Görögország egyik kiemelkedő szellemi alakja.
Ebben a kötetben tíz vezető klasszikus, retorika- és filozófiatörténeti tudós nyújt úttörő interdiszciplináris tanulmányt Isokratészről mint állampolgári nevelőről. Esszéik olyan szekciókba csoportosulnak, amelyek Isokratész állampolgári nevelési programját vizsgálják általában (J.
Ober, T. Poulakos), valamint a szofistákkal (J. Poulakos, E.
Haskins), Platónnal (D. Konstan, K. Morgan), Arisztotelésszel (D.
Depew, E. Garver) és az állampolgári neveléssel kapcsolatos kortárs nézetekkel (R.
Hariman, M. Leff) összehasonlítva. A szerzők bemutatják, hogy Isokratész retorikai újításai olyan tanácskozási folyamatot vázoltak fel, amely a politikai kérdésekhez erkölcsi döntéseket kapcsolt, és az etikai aggályokkal úgy foglalkozott, ahogy azok konkrétan megvalósulhattak.
Az állampolgári nevelésről alkotott elképzelései így olyan perspektívákat teremtettek, amelyek az arisztotelészi elitizmussal ellentétben a demokrácia megerősítésére használhatók.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)