Értékelés:
Meghan O'Gieblyn könyvéről szóló kritikák dicsérik a tudat, a technológia és az emberiség elgondolkodtató feltárását, kiemelve a szerző filozófiai és vallási témákkal való mély foglalkozását. Míg sok olvasó értékeli a mű mélységét és ambícióját, néhányan úgy találják, hogy a mű összefüggéstelen vagy hiányzik belőle az egységes keret, ami néhol kihívássá teszi az olvasást.
Előnyök:⬤ Gondolatébresztő és mélyreható meglátások a tudatosságról és a technológiáról.
⬤ A szerző egyedi nézőpontja a mesterséges intelligencia és az emberi tapasztalat kereszteződéséről.
⬤ Jól megírt és magával ragadó elbeszélői stílus.
⬤ Személyes tapasztalatok és különféle filozófiai utalások beépítése.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz arról, hogy mit jelent embernek lenni a digitális korban.
⬤ Hiányzik a világos, egységes keretrendszer
⬤ szétesőnek tűnhet.
⬤ Egyes utalások és fogalmak homályosak vagy túlterhelőek lehetnek az olvasók számára.
⬤ Sűrű írásmód, amely egyesek számára kihívást jelenthet
⬤ időnként zavaros vagy nem egyértelmű.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy túlságosan ugrálós, vagy unalmas és agyatlan.
(45 olvasói vélemény alapján)
God, Human, Animal, Machine: Technology, Metaphor, and the Search for Meaning
A kritikusok által is elismert Belső államok szerzőjének megdöbbentően eredeti vizsgálódása arról, hogy mit jelenthet a mesterséges intelligencia korában hiteles embernek lenni. - "Hol személyes, hol filozofikus, a nyitottság és a szkepticizmus üdítő keverékével, átgondoltan és érthetően szól a jövőnkre váró legfontosabb kérdésekről." --Phillip Lopate
"(Egy) igazán fantasztikus könyv." --Ezra Klein
Az emberi történelem nagy részében a világ egy varázslatos és elvarázsolt hely volt, amelyet olyan erők uraltak, amelyek meghaladják a felfogóképességünket. A tudomány felemelkedése és Descartes szétválasztása a világtól és az elmétől a materializmust tette uralkodó paradigmává, és eközben feltette a kérdést, hogy saját tudatunk - azaz lelkünk - nem lehet-e illúzió. Most a technológia feltartóztathatatlan térhódítása, a felfogóképességünket és irányításunkat meghaladó mesterséges intelligenciákkal és az önmegértés digitális metaforáinak elterjedésével a létezés alapvető kérdései - az identitás, a tudás, magának az életnek a természete és célja - sürgősen újragondolásra szorulnak.
Meghan O'Gieblyn filozófiai szigorral, intellektuális hatókörrel, esszéisztikus lendülettel, üdítő eredetiséggel és ironikus ellentmondás-érzékkel veszi fel a harcot ezzel a kihívással. Mélyen és olykor humorosan merít saját személyes tapasztalataiból, hiszen korábban vallásos hívőként még mindig kísértik a hit kérdései, és a lehető legjobb útmutatóként szolgál ahhoz, hogy eligazodjunk azon a területen, amelyre mindannyian belépünk.
