Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.
Is God Good? (Pack of 25)
Úgy emlékszem a napra, mint egy napsütéses, nyári brazil napra. A feleségemmel, Denalynnel a délutánt Paul és Debbie barátainkkal töltöttük. A házuk szívesen látott felüdülés volt. Rio de Janeiro belvárosához közel laktunk egy emeletes lakásban. Paul és Debbie egy órányira a belvárostól egy szép házban lakott, ahol hűvösebb volt a levegő, tisztábbak az utcák, és nyugodtabb volt az élet. Ráadásul volt egy úszómedencéjük is.
A kétéves lányunk, Jenna imádott a gyerekeikkel játszani. És pontosan ezt tette, amikor elesett. Nem állt szándékunkban felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket. Csak egy pillanatra léptünk be a házba, hogy megtöltsük a tányérunkat. Éppen beszélgettünk és rágcsáltunk, amikor Paul és Debbie négyéves gyermeke besétált a szobába, és lazán közölte az anyukájával: "Jenna beleesett a medencébe". Kirobbantunk az ajtón. Jenna a vízben fetrengett, és nem volt rajta sem úszógumi, sem mentőmellény.
Paul ért oda hozzá először. Beleugrott, és felemelte Denalynhoz. Jenna köhögött és sírt egy percig, és csak úgy, mintha nem lett volna semmi baja. A tragédia elhárítva. A lánya biztonságban.
Képzeljék el a hálánkat.
Azonnal körbeálltuk a gyerekeket, imádkoztunk és hálaéneket énekeltünk. A nap hátralévő részében a lábunk nem érintette a földet, és Jenna nem hagyta el a karjainkat. Még hazafelé menet is hálát adtam Istennek. A visszapillantó tükörben láttam Jennát mélyen aludni az anyósülésben, és még egy imát mondtam: Istenem, te olyan jó vagy.
Aztán egy kérdés merült fel a gondolataimban. Istentől? Vagy attól a részemtől, amelyik küzd, hogy értelmet adjon Istennek? Nem tudom megmondani. De amit a hang kérdezett, arra még mindig emlékszem: Ha Jenna nem élte volna túl, Isten akkor is jó lenne? A délután nagy részét azzal töltöttem, hogy Isten jóságát sugároztam. Mégis, ha elveszítettük volna Jennát, vajon más ítéletet hoztam volna? Isten csak akkor jó, ha az eredmény az?
Amikor a rák gyógyulóban van, azt mondjuk: "Isten jó". Amikor jön a fizetésemelés, azt hirdetjük, hogy "Isten jó". Amikor az egyetem felvesz minket, vagy a végeredmény a csapatunknak kedvez, "Isten jó". Vajon más körülmények között is ugyanezt mondanánk és mondanánk-e? A temetőben éppúgy, mint a bölcsődében? A munkanélküliek sorában éppúgy, mint a boltban? A recesszió napjaiban éppúgy, mint a jólét napjaiban?
Isten mindig jó?
A legtöbbünknek, ha nem mindannyiunknak, szerződéses megállapodása van Istennel. Az a tény, hogy nem írta alá, nem akadályoz meg minket abban, hogy higgyünk benne. Megfogadom, hogy jó, tisztességes ember leszek, és cserébe Isten... megmenti a gyermekemet... meggyógyítja a házastársamat... megvédi a munkámat... (töltsd ki az üres részt. ) Csak igazságos, nem? Mégis, amikor Isten nem teljesíti a végső elvárásainkat, a kérdések tornádójában pörögünk. Egyáltalán jó-e Ő? Isten haragszik rám? Elakadt? Túlhajszolt? Korlátozott a hatalma? A hatalma korlátozott? Az ördög túljárt az eszén? Amikor az élet nem jó, mit gondoljunk Istenről? Hol van ő ebben az egészben?
Isten időnként megengedi a tragédiákat. Megengedi, hogy a föld kiszáradjon, és a szárak kopárra nőjenek. Engedi, hogy a Sátán elszabadítsa a pusztítást. De nem engedi, hogy a Sátán diadalmaskodjon. Hát nem ez a Biblia ígérete a Róma 8:28-ban: "Tudjuk, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden jóra szolgál, azoknak, akik az ő szándéka szerint vannak elhívva"?
Isten azt ígéri, hogy "minden dologból", nem pedig "minden egyes dologból" szépséget teremt. Az elszigetelt események lehetnek gonoszak, de a végső csúcspont jó. Erre látunk apró példákat a saját életünkben. Amikor belekortyolsz egy csésze kávéba, és azt mondod: "Ez jó", mit mondasz ezzel? A műanyag zacskó, amiben a kávébab van, jó? Maguk a babok jók? A forró víz jó? A kávéfilter jó? Nem, ezek közül egyik sem.
A jó akkor történik, ha az összetevők együtt működnek: a zacskó kinyílik, a babot porrá őrlik, a vizet megfelelő hőmérsékletre melegítik. Az elemek együttes együttműködése hozza létre a jót.
A Bibliában semmi sem késztet minket arra, hogy jónak nevezzünk egy éhínséget, egy szívrohamot vagy egy terrortámadást. Ezek szörnyű csapások, amelyek a bukott földből születtek. Mégis a Biblia minden üzenete arra kényszerít bennünket, hogy higgyük, Isten összekeveri őket más összetevőkkel, és jót hoz ki belőlük.
De hagynunk kell, hogy Isten határozza meg a jót. A mi definíciónkban benne van az egészség, a kényelem és az elismerés. Az Ő definíciója? Fia, Jézus Krisztus esetében a jó élet küzdelmekből, viharokból és halálból állt. De Isten mindezt a legnagyobb jó érdekében dolgozta össze: az Ő dicsőségére és a mi üdvösségünkre.
És lehetséges-e, hogy a mennyei csoda a legnehezebb életet is jó vásárokká teszi? A Biblia azt mondja: "ez a csekély pillanatnyi nyomorúság minden összehasonlítást felülmúló örökkévaló dicsőség súlyát készíti elő számunkra" (2Kor 4:17).
Isten csodálatos ajánlata.
Tegyük fel, hogy meghívlak, hogy megtapasztald álmaid napját. Huszonnégy óra egy paradicsomi szigeten a kedvenc embereiddel, ételeiddel és tevékenységeiddel. Az egyetlen kikötés: egy ezredmásodpercnyi kényelmetlenség. Olyan okokból, amelyeket nem akarok megmagyarázni, a napot a kellemetlenség ezredmásodpercével kell kezdened. Elfogadná az ajánlatomat? Szerintem igen. Egy másodperc töredéke semmi a huszonnégy órához képest.
Isten óráján az ezredmásodperc közepén jársz. Az örökkévalósághoz képest mi az a hetven, nyolcvan, kilencven év? Csak egy pára. Csak egy ujjcsettintés a mennyországhoz képest. A fájdalmad nem tart örökké, de te igen. Ne feledd, hogy "a jelen idejű szenvedések nem érnek fel a dicsőséggel, amely majdan kijelentetik nekünk" (Róma 8:18).
Ha már elfogadtad Isten ajánlatát az Ő családjába, azáltal, hogy hitedet Jézus Krisztusba vetetted, akkor bármilyen válságban bízhatsz Isten tervében az életeddel kapcsolatban. A Biblia azt ígéri, hogy "az egész teremtésben semmi sem képes elválasztani minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van" (Róma 8:39).
