Isten részek nélkül: Az isteni egyszerűség és Isten abszolútságának metafizikája

Olvasói vélemények

James E. Dolezal „Isten részek nélkül” című könyve alaposan megvédi az isteni egyszerűség tanát, kitérve mind a történelmi, mind a modern ellenvetésekre. A szerző klasszikus teológiai forrásokat, különösen Aquinói Tamás írásait használja fel, hogy kifejtse az isteni egyszerűség jelentőségét Isten természetének megértése szempontjából. A kritikák kiemelik az érthetőséget, a mélységet és az intellektuális szigort, amelyet az olvasótól megkövetel, bár néhány kritika megjegyzi a szentírási elkötelezettség hiányát és a filozófiai alapokra való támaszkodást.

⬤ Az isteni egyszerűség tanának világos és alapos kifejtése.
⬤ A történelmi és kortárs teológiai vitákkal való foglalkozás.
⬤ Jól strukturált és szervezett, az összetett gondolatokat hozzáférhetővé teszi.
⬤ Mély filozófiai és teológiai meglátásokat kínál, olyan klasszikus gondolkodókra építve, mint Aquinói.
⬤ Széles közönséget szólít meg felekezeti határokon átívelően.

⬤ Időnként sűrű és kihívást jelentő olvasmány a filozófiai szakzsargon miatt.
⬤ A kritikusok a dogmatikus állításokkal szemben a szilárd bibliai hivatkozások hiányát emelik ki.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy a könyv erősen támaszkodik az arisztotelészi filozófiára, ami elidegenítheti azokat, akik szkeptikusak ezzel a hagyománnyal szemben.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a szöveg egyes részeiből hiányzik az állítások alátámasztására szolgáló szentírás.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

God Without Parts: Divine Simplicity and the Metaphysics of God's Absoluteness

Könyv tartalma:

Az isteni egyszerűség tana régóta döntő szerepet játszik a nyugati kereszténység Istenről alkotott felfogásában. Azt állította, hogy tagadva, hogy Isten részekből áll, a keresztények képesek megmagyarázni Isten abszolút önállóságát és végső elégségét a világ abszolút Teremtőjeként.

Ha Isten összetett lény lenne, akkor magától az Istenségtől eltérő dologra lenne szükség Isten magyarázatához vagy magyarázatához. Ha ez lenne a helyzet, akkor Isten nem lenne a legabszolútabb, és nem lenne képes magát megfelelően megismerni vagy számot adni önmagáról anélkül, hogy valami másra hivatkozna, mint önmagára. Ez a könyv ezeket az érveket fejleszti tovább azáltal, hogy megvizsgálja az isteni egyszerűség következményeit Isten létezésére, tulajdonságaira, tudására és akaratára nézve.

Útközben széleskörű interakciót folytat régebbi szerzőkkel, például Aquinói Tamással és a református skolasztikusokkal, valamint újabb filozófusokkal és teológusokkal. Megkísérelünk választ adni az isteni egyszerűséggel kapcsolatos néhány, jelenleg népszerű kritikára, és újra megerősítjük annak létfontosságú fontosságát, hogy a modern filozófiai-teológiai közegben is továbbra is valljuk, hogy Isten részek nélküli.