Isten, szomszéd, birodalom: Az isteni hűség túlzása és a közjó parancsa

Olvasói vélemények

Walter Brueggemann könyve az Ószövetség meggyőző értelmezését kínálja, amely a mai olvasót a társadalmi igazságosságról való gondolkodásra és a marginalizált csoportokkal való törődésre készteti, miközben szokatlan teológiai nézetei miatt kritikával is szembesül.

A könyv a bibliai szövegek átgondolt és magával ragadó olvasatát nyújtja, a közösség és a társadalmi felelősség alternatív vízióját mutatva be. Különösen értékes azok számára, akik a társadalmi normákat a másokról való gondoskodás irányába kívánják átirányítani. Sok olvasó értékeli Brueggemann képességét, hogy kihívások elé állítja őket, és elősegíti a Szentírással való mélyebb foglalkozást.

Néhány olvasó ellentmondásosnak találja a teológiai értelmezéseket, különösen Brueggemann Istenről és a Szentírásról alkotott nézeteit, amelyek újraértelmezhetőek. Ez a megközelítés talán nem talál visszhangra azokkal, akik hagyományos nézeteket vallanak Isten és a Szentírás tévedhetetlenségéről. Emellett a nyelvezet és a fogalmak kihívást jelenthetnek a teológiai háttérrel nem rendelkező közönség számára.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

God, Neighbor, Empire: The Excess of Divine Fidelity and the Command of Common Good

Könyv tartalma:

Az igazságosság, az irgalom és a közjó mind-mind a kapcsolatokban találja meg értelmét - egy olyan kapcsolatban, amely a hűségtől függ, de végtelenül nyitott a hűtlenség árulásai előtt. Ez a paradoxon határozza meg Isten és Izrael történetét az Ószövetségben. Ennek a történetnek az íve mégis egyre előbbre nyúlik, és a történet pályája értelmet ad az emberi kapcsolatoknak és közösségeknek a jelenben. Az Ószövetség még mindig beszél.

Izrael az Ószövetségben olyan Istenről tesz tanúságot, aki szövetségi kapcsolatokat kezdeményez, majd tart fenn. Isten a kegyelemben ezt úgy teszi, hogy ígéreteket tesz az igazságos jólétre, és előírja a szövetségben élő partnerek engedelmességének feltételeit. Magának a kapcsolatnak a jellege döntően a szövetségi partner magatartásától, gyakorlatától és politikájától függ, ugyanakkor radikálisan Isten jellemében és cselekvésében gyökerezik - annak, aki ígéreteket tesz, szövetséget kezdeményez és kapcsolatot tart fenn.

Ez a reflexív, aszimmetrikus viszony, amelyet a szövegek és a hagyományok életben tartanak, most a kortárs képzeletnek is tüzet ad. Az igazságosságot a felebaráti szeretet gyakorlata alakítja, az irgalom túlmutat a mindent átható quid pro quo számításon, a jog pedig a közösség dinamikus normává válik. A bibliai szövegek által ihletett szomszédság jóléte lehetővé teszi - sőt megköveteli - az individualizmus ideológiájának alternatíváját, amely társadalmunk gyakorlatát és politikáját irányítja. Ez a fajta közösségi élet visszavezet bennünket Isten ajándékainak ívéhez - az irgalomhoz, az igazságossághoz és a törvényhez. Isten szövetsége a bibliai hit tanúságtételében most szólal meg, és azt követeli, hogy értelmező közössége álljon ellen az individualizmusnak, győzze le az áruvá válást, és a radikális felebaráti szeretet életén keresztül tegyen keresztbe a birodalom uralmának.

--Máté Brake "A vallás olvasása".