Isten törvénye és rendje: A büntetés politikája az evangélikus Amerikában

Olvasói vélemények

Griffith „Isten törvénye és rendje” című könyve alaposan megvizsgálja az evangélikusság és az amerikai büntető igazságszolgáltatási rendszer közötti kapcsolatokat, különösen a tömeges bebörtönzés összefüggésében. Kritizálja az evangélikusok bűnrészességét a rendszerszintű igazságtalanságok állandósításában, ugyanakkor elismeri a reformok és a bebörtönzöttek iránti együttérzés mellett érvelő szerepüket. A művet dicsérték a kutatás mélysége és időszerűsége miatt, bár egyes kritikák szerint a benne tárgyalt kérdések összetettségét túlságosan leegyszerűsíti.

⬤ Az evangélikusság és a tömeges bebörtönzés közötti kapcsolatok világos és alapos történelmi elemzése
⬤ kiegyensúlyozott képet ad az evangélikusok szerepéről a büntető igazságszolgáltatási rendszer támogatásában és reformjában
⬤ jól kutatott, a kortárs kérdések megértéséhez értékes meglátásokkal
⬤ alapvető olvasmányként ajánlott az amerikai büntető igazságszolgáltatás és a vallás iránt érdeklődőknek.

Egyes olvasók szerint a könyv nem veszi kellőképpen figyelembe a börtönnépesség növekedéséhez hozzájáruló egyéb tényezőket, és túl sok felelősséget tulajdonít az evangélikusok befolyásának; a kritikusok szerint a könyv túlságosan szűk látókörű, és figyelmen kívül hagyja a szélesebb társadalmi és kulturális dinamikát.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

God's Law and Order: The Politics of Punishment in Evangelical America

Könyv tartalma:

Egy éleslátó pillantás arra, hogy az evangéliumi keresztények hogyan formálták - és hogyan formálták - az amerikai büntető igazságszolgáltatási rendszert.

Amerika tömegesen börtönöz. A közelmúltbeli reformok ellenére az Egyesült Államokban nagyszámú embert - aránytalanul sok szegényt és nem fehéret - zárnak be hosszú időre, és kevés lehetőséget kínálnak a helyreállításra. Aaron Griffith feltárja az amerikai tömeges bebörtönzés eredetének egyik kulcselemét: az evangéliumi kereszténységet.

Az evangélikusok a háború utáni korszakban a bűnözéssel kapcsolatos aggodalmakat fő vallási kérdéssé tették, és új platformokat találtak a közélet büntető politikán keresztül történő alakítására. Az olyan vallási vezetők, mint Billy Graham és David Wilkerson a törvényszegéstől való félelmet és a bűnelkövetők iránti aggodalmat mozgósították, hogy a keresztény megtérésre való felhívást élesítsék, és ezzel megteremtették a terepet az evangélikusok számára, akik az 1960-as években kezdték támogatni a bűnözés elleni kemény politikát. A huszadik század korábbi, a közbiztonságért folytatott vallási kampányokra építve egyes prédikátorok és politikusok a "törvény és rend" mellett törtek lándzsát, a szigorú büntetések és a kiterjesztett rendfenntartás támogatását sürgetve. Más evangélikusok a bűnözésben missziós lehetőséget láttak, és olyan innovatív szolgálatokat indítottak, amelyek átalakították a vallásgyakorlatot a börtönökben. Az 1980-as évektől kezdve az evangélikusok jelentős szerepet játszottak a büntetőjogi reform népszerűsítésében, és a könyörületes konzervatív mozgalom központi ügyévé tették azt. Munkájuk minden szakaszában az evangélikusok erőfeszítéseiket színvaknak állították be, ami csak elfedte a bebörtönzésben tapasztalható faji egyenlőtlenségeket, és késleltette a valódi változást.

Ma az evangélikusok kétértelmű szerepet játszanak a reformokban, a börtönbüntetések csökkentését sürgetik, miközben a törvényt és rendet követelő politikusokat támogatják. Az Isten törvénye és rendje megmutatja, hogy nem érthetjük meg a büntető igazságszolgáltatási rendszert anélkül, hogy ne vennénk figyelembe az evangélikusságnak a történelmi fejlődésére gyakorolt hatását.