Értékelés:

A könyv az alázat mint isteni tulajdonság jelentős teológiai feltárása, amelyet Wilcoxen olyan történelmi teológusok részletes elemzésén keresztül fogalmaz meg, mint Szent Ágoston, Karl Barth és Katherine Sonderegger. Árnyalt elköteleződést kínál a metafizikával és Isten természetének erkölcsi középpontba állított megértésével.
Előnyök:A könyv alaposan kutatott, elegánsan megírt, és olyan átfogó tanulmányt nyújt, amely egyesíti a jelentős teológusok nézőpontjait. A teológiát hallgatók és tudósok számára kötelező olvasmánynak számít, új energiát és hozzáférhetőséget hoz az Istenről szóló tanításba.
Hátrányok:Bár a szöveg gazdag és összetett, a teológiai háttérrel nem rendelkező olvasók számára kihívást jelenthet. Egyesek az isteni alázatra vonatkozó egyes érveket ellentmondásosnak vagy a hagyományos nézetekkel nehezen összeegyeztethetőnek találhatják.
(2 olvasói vélemény alapján)
Divine Humility: God's Morally Perfect Being
Isten mindenható. Isten mindentudó. Isten mindig jelen van. De vajon Isten alázatos-e?
Bár a válasz nyilvánvalónak tűnhet, az alázatot ritkán azonosítják Isten egyik tulajdonságaként. A kereszténység hagyományosan egy sor isteni tulajdonságot hangsúlyoz, amelyek középpontjában a mindenhatóság áll. Az Isteni alázatban Matthew Wilcoxen megkísérli kiegészíteni az istenség hagyományos tanulmányozását azzal, hogy Isten alázatosságára összpontosít.
Wilcoxen először azt vizsgálja, hogyan lehet helyesen Isten lényére hivatkozni. Azokkal szemben, akik szerint az emberi fogalmak egyáltalán nem képesek Isten lényét közvetíteni, Wilcoxen a teológiai fogalmakról olyan beszámolót fogalmaz meg, amely egyszerre tartja össze Isten objektivitását - hogy ő "értünk van" - és Isten szubjektivitását - hogy ő mégis teljesen szabad marad. Wilcoxen amellett érvel, hogy az e cél elérésére legjobban alkalmas fogalom az alázat, amelyet a keresztény hagyományban az erények példaképének tartanak, és így méltán kell Isten jellemének tulajdonítani.
Wilcoxen ezután három különböző teológus - Augustinus, Karl Barth és Katherine Sonderegger - munkásságán keresztül vizsgálja az isteni alázatot. Augustinus - érvel Wilcoxen - kínzó módon tulajdonít alázatot Istennek, de nem magyarázza tovább annak tanbeli következményeit. Karl Barth az isteni alázatról szóló fejlettebb tanítást fogalmazza meg azáltal, hogy Isten isteni létét összekapcsolja megváltó művével. Barth beszámolója azonban végső soron azért szenved, mert az alázatot egyenesen egyenlővé teszi az engedelmességgel, és az isteni akaratot az Atya és a Fiú különálló entitására osztja fel. Katherine Sonderegger legújabb munkája az, amely a legjobban megfogalmazza az isteni alázatosságnak azt a leírását, amely továbbviszi Augustinus köpenyét, és megoldja Barth beszámolójának problémáit. Azáltal, hogy Isten alázatát az isteni energiával kapcsolja össze, Sonderegger megmutatja, hogyan lehet Isten közel a teremtéshez anélkül, hogy elnyomná azt.
Végül Wilcoxen azt állítja, hogy az alázat mint isteni tulajdonság fontossága azt jelzi, hogy azt teljes mértékben figyelembe kell venni minden keresztény istentanban. Az isteni alázat fontos emlékeztetőül szolgál a keresztények számára, hogy Isten, amilyen hatalmas, olyan nagylelkű és szeretetreméltó Isten is.