Isteni kinyilatkoztatás és emberi felszabadulás

Eredeti címe:

Divine Revelation and Human Liberation

Könyv tartalma:

Harry H.

Singleton ebben a művében azzal foglalkozik, hogy a feketék és fehérek milyen eltérő módon élték meg az amerikai történelmet, és ezt követően hogyan alakították Isten embereknek szóló, korábban kinyilatkoztatásnak nevezett kommunikációját. Ez a könyv azt állítja, hogy míg a fehér keresztény vezetők Isten kinyilatkoztatását vagy az eredendően alacsonyabb rendű fekete emberiségben, vagy a fekete szenvedéstől mentes keresztény hitben gyökereztették, addig a fekete teológusok ugyanezt a kinyilatkoztatást általában az elnyomott népek és különösen a feketék nyomorúságában gyökereztették, azaz Isten lényegét az emberi felszabadításért folytatott küzdelemben találták meg.

Singleton professzor világosan és szenvedélyesen támaszkodik a leghíresebb fehér teológusok kinyilatkoztatásról szóló feldolgozásaira, hogy bemutassa, hogy a keresztény teológiai vállalkozás szándékosan és ténylegesen összekapcsolta Isten kinyilatkoztatását a feketék alsóbbrendűségével. A fekete teológusok ezzel szemben a fekete emberiség felszabadítóbb szemléletére törekedve azzal álltak elő, hogy a Biblia Istene végső soron nem az emberi elnyomás fennmaradása, hanem elpusztítása érdekében avatkozik be az emberi elnyomás kontextusaiba. Ebben az értelemben Singleton arra a következtetésre készteti az olvasót, hogy bár a fehér és fekete teológusok közötti kinyilatkoztatási kezelések éppoly különbözőek voltak, mint a megélt történelmük, a kinyilatkoztatás tárgya ugyanaz volt - a fekete emberek embersége!

Singleton tehát azt a merész érvet hozza fel, hogy a faji harc Amerikában nemcsak történelmi harc volt a feketék emberi mivoltának meghatározásáért, hanem teológiai harc is a feketék emberi mivoltának meghatározásáért. Ám Singleton távolról sem marad objektív, hanem a fekete emberiség felszabadító útját járja, és e mű lapjain keresztül nyomulva a kinyilatkoztatás új paradigmáját keresi, amely Istent többé nem a rasszizmus elnézőjeként vagy a faji harc érdektelen megfigyelőjeként helyezi a fehér-fekete találkozás metszéspontjába, hanem örök fényként, akinek természete az emberi felszabadítás folyamatos keresésében mutatkozik meg.