Isteni művészet, pokoli gépezet: A nyomtatás recepciója Nyugaton az első benyomásoktól a végérvényesség érzéséig

Olvasói vélemények

A könyv új nézőpontból mutatja be Gutenberg és a nyomdagép történetét és hatását, amit sok olvasó tanulságosnak talált. A nyomtatott sajtó múltjába és jövőjébe való betekintése miatt nagy visszhangot váltott ki.

A könyvről azt írják, hogy lényeglátó, és új perspektívát kínál Gutenberg történetére. Jó állapotban érkezett, és azoknak ajánlott, akik bővíteni szeretnék ismereteiket a nyomtatás fejlődéséről.

Egyes olvasók viszonylag rövidnek találhatják a könyvet, ami korlátozhatja a mélységét azok számára, akik átfogóbb terjedelemre vágynak.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Divine Art, Infernal Machine: The Reception of Printing in the West from First Impressions to the Sense of an Ending

Könyv tartalma:

Johann Fustot, Gutenberg egykori üzlettársát régóta összekeverik a hírhedt Doktor Faustusszal. Elizabeth L. Eisenstein számára nem meglepő ez az asszociáció, hiszen a nyomdát már a kezdetektől fogva fekete mágiának tekintették egyesek. A nyugati egyházi és államférfiak azonban többnyire isteni művészetként üdvözölték. A XVI. századi lutheránusok üdvözölték, hogy a németeket felszabadította a pápai uralom alól, a XVII. századi angol radikálisok pedig a püspökök és királyok elleni fegyverként tekintettek rá. Míg egy korai virginiai gyarmati kormányzó Istennek adott hálát azért, hogy gyarmatán nem volt nyomdaipar, egy évszázaddal később az Atlanti-óceán mindkét partján a forradalmárok Gutenbergnek hálát adtak azért, hogy olyan visszafordíthatatlan mozgalmat indított el, amely aláásta a papok és királyok uralmát. A tudósok azonban továbbra is békés művészetként dicsérték a nyomtatást. Ünnepelték a tanulás fejlődését, miközben aggodalmukat fejezték ki az információ túlterheltsége miatt.

Az Isteni művészet, pokoli gép Eisenstein, a nagy hatású The Printing Press as an Agent of Change (A nyomdagép mint a változás ügynöke) című könyv szerzője nagyszerű és rendkívül olvasmányos beszámolót írt a nyomtatáshoz és a nyomdászokhoz való ambivalens hozzáállás öt évszázadáról. Ismét meggyőzően mutatja be, hogy a technológiai fejlődés és a kulturális változások milyen szoros kapcsolatban állnak egymással. Mindig szem előtt tartva a jelent, felidézi, hogy a tizenkilencedik században a gőzgépet egyszerre tekintették a haladás óriási motorjának és egy aranykor végét jelző eszköznek. Azok a jóslatok, amelyek szerint az újság a könyv helyébe lép, tévesnek bizonyultak, és Eisenstein ugyanilyen szkeptikusan áll a nyomtatott sajtónak a digitális által történő kiszorítására vonatkozó kijelentésekhez.

A nyomtatott sajtó használata mindig is ambivalens volt a múzsák szolgálatában, szemben az áruk értékesítéséből származó haszonnal. Valamivel újabb keletű az a feszültség, amely a szövegek egyre növekvő tömegének megőrzésének vélt szükségessége és a hagyományos könyvtárak nagyon is valós hely- és forráshiánya között feszül. Eisenstein megjegyzi, hogy bármit is hoz a multimédiás jövő, a nyomtatáshoz való hozzáállásunk soha nem lesz monolitikus. Egyelőre azonban a nyomtatás haláláról szóló hírek erősen túlzóak.