Iszlamista mozgósítás Törökországban: A Study in Vernacular Politics

Olvasói vélemények

A könyvet a vallásnak a politikában betöltött szerepéről szóló jelentős etnográfiai tanulmányként ismerik el, különösen a törökországi iszlamista mozgalmak kontextusában. Az olvasók nagyra értékelik a világos módszertant és a törökországi egyedi politikai struktúrákba való betekintést, míg egyesek az írásmódot túlságosan bonyolultnak és nehezen emészthetőnek találják.

Alapvető perspektívát nyújt a politikai aktivizmusról és a vallás szerepéről a politikában, különösen Törökországban. A szerző módszertanát világosan elmagyarázza, így a néprajz értékes forrása. Mély betekintést nyújt az iszlamista mozgalomba és annak alulról szerveződésébe.

Az írásmódot túlságosan pedánsnak és nehezen olvashatónak tartják, ami egyes olvasókat elidegeníthet. Egyesek úgy érezték, hogy nem foglalkozik megfelelően az őket érdeklő konkrét szempontokkal a nőkkel és a saría joggal kapcsolatban.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Islamist Mobilization in Turkey: A Study in Vernacular Politics

Könyv tartalma:

A William A. Douglass-díj nyertese az európaisztikus antropológiában.

Egy iszlamista mozgalom megjelenése és az iszlám politikai pártok meglepő felvirágzása Törökországban - a szekuláris modernizáció mintaképe, kozmopolita határvidék és NATO-szövetséges - zavarba ejtette a nyugati megfigyelőket. Ahogy az iszlamista Jóléti Párt vonzereje az 1990-es években elterjedt a török társadalomban, beleértve a középosztályt is, a párt számos helyi választást megnyert, és az egyik legnagyobb parlamenti párttá vált, sőt 1996-ban és 1997-ben a miniszterelnöki tisztséget is betöltötte. A Jólétet 1998-ban hivatalosan betiltották és bezárták, utódját, az Erényt pedig 2001-ben betiltották, mivel állítólag veszélyt jelentett az államra, de az iszlamista mozgalom népszerűsége továbbra is növekszik.

Jenny White etnográfiát készített a kortárs Isztambulról, amely az iszlamista mozgósítás sikerét az átlagemberek szemszögéből mutatja be. Húsz évnyi terepmunka során gyűjtött szomszédsági interjúkra támaszkodva elmélyülten összpontosít az iszlám politika kialakulására és folyamatos vonzerejére a török társadalom szövetében, valamint a mobilizáló és mozgósított elitek, nők és művelt lakosság körében.

White bemutatja, hogy az iszlám dogmák helyett a mindennapi gondok és az interperszonális kapcsolatok segítettek Welfare-nek hozzáférni a közösségi hálózatokhoz, a választópolgárokkal való interakciókon keresztül a megbízható szomszédokon keresztül a folyamatos személyes kapcsolatokra építve. Azt állítja, hogy az iszlám politikai hálózatok a kapcsolatok, a kötelességek és a bizalom kulturális értelmezésén alapulnak. Azt is bemutatja, hogy az iszlám aktivisták hogyan tartották fenn a kohéziót az ellentmondásos napirendek és meggyőződések ellenére, és hogy a civil szervezetek a helyi kapcsolatokon keresztül hogyan biztosították e hálózatok autonómiáját azoktól az országos politikai szervezetektől, amelyeknek a szolgálatában látszólag cselekedtek.

Az isztambuli helyi kultúra megvilágítása érdekében White interjúkat készített a lakosokkal, aktivistákkal, párttisztviselőkkel és önkormányzati tisztviselőkkel, valamint részt vett tevékenységeikben. Gazdag tapasztalatokra és kutatásokra támaszkodik, amelyeket az Umraniye utcáin és otthonaiban eltöltött évek első kézből történő megfigyelése tett lehetővé, egy olyan nagy városrészben, amely Törökország 20. század végi modernizációjával párhuzamosan nőtt. Ez a könyv az antropológusok, szociológusok, történészek, valamint az iszlám és a közel-keleti politika elemzői számára egyaránt vonzó lesz.