It's Okay to Laugh: (A sírás is menő)

Olvasói vélemények

Nora McInerny „It's OK to Laugh: (Crying is Cool Too)” című memoárja dicséretet kap a humor és az őszinte érzelmek keveredéséért, miközben a gyász, a veszteség és az ellenálló képesség témáit dolgozza fel. Az olvasók nagyra értékelik a szerző átélhető elbeszélői stílusát, azt a képességét, hogy egyszerre tud nevetést és könnyeket kiváltani, valamint a személyes veszteségről szóló őszinte gondolatait. Sokan értékes forrásnak találják a könyvet a gyásszal küzdők számára, vagy bárki számára, aki mély, mégis könnyed elbeszélésre vágyik. Néhány kritika azonban a könyv szerkezetével kapcsolatos problémákat említ, arra hivatkozva, hogy a nem lineáris történetmesélés szétesőnek tűnhet, és hogy bizonyos anekdoták szükségtelenek lehetnek.

⬤ Magával ragadó és átélhető írói stílus, amely a humort a veszteség komoly témáival ötvözi.
⬤ Értékes betekintést nyújt a gyász feldolgozásába és az emberi tapasztalatokba.
⬤ Az olvasók úgy érzik, hogy érzelmileg kötődnek a szerző útjához.
⬤ A rövid fejezetek lehetővé teszik a könnyed olvasást és az elmélkedést.
⬤ A gyásszal úgy foglalkozik, hogy az mind a férfiak, mind a nők számára egyaránt vonzó legyen.
⬤ Sok olvasó úgy érezte, hogy megerősödött és megerősítést nyert a veszteséggel kapcsolatos saját tapasztalataikban.

⬤ Néhány olvasó a nem lineáris szerkezetet összefüggéstelennek és követendőnek találta.
⬤ Egyes anekdotákat feleslegesnek vagy kellemetlennek találtak.
⬤ Néhány olvasó egyes vicceket ízléstelennek vagy helytelennek talált.
⬤ Az érzelmi mélység egyesek számára nyomasztónak tűnhet, mivel a könyv a gyász és a humor között ingadozik.

(323 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

It's Okay to Laugh: (Crying Is Cool Too)

Könyv tartalma:

ORSZÁGOS BESTSELLER

"Köszönöm a nosztalgiával átitatott humor, a szellemesség és a szívfájdalom tökéletes keverékét, Nora." -- Mandy Moore

Komédia = tragédia + idő/ros.

A huszonhét éves Nora McInerny Purmort barátról barátra ugrált, amíg meg nem ismerkedett Aaronnal - egy karizmatikus művészeti igazgatóval és képregényes stréberrel, aki egyszer úgy megnevettette Norát, hogy meghúzódott az izma. Amikor Áronnál az agydaganat egy ritka formáját diagnosztizálták, nem hagyták, hogy ez korlátozza szerelmüket. Aaron kórházi ágyán jegyezték el egymást, és kisfiuk született, míg ő kemoterápián volt. Az ezt követő időszakban Nora és Aaron ötven év házasságot zsúfoltak bele abba a három évbe, amit kaptak, és azzal töltötték az idejüket, ami igazán számít: Buffy the Vampire Slayer, egymás és Beyonc. Néhány hónappal később Áron Nora karjaiban halt meg. A gyászjelentés, amelyet Aaron hospice-ellátása alatt írtak, és amelyben felfedték valódi Pókember-identitását, megérintette az egész nemzetet. Az It's Okay to Laugh című könyvével Nora fiatalos, friss csavart ad a halandóság és a rugalmasság témáinak. Mit jelent valójában az, hogy az "egyetlen vad és értékes életünket" a lehető legteljesebben éljük? Hogyan lehet egy örömteli házasságban több a betegség, mint az egészség? Hogyan lehet továbblépni, amikor az élet belerúg a szemétbe?

Ebben a mélyen átélt és mélyen vicces memoárban Nora igazi ajándékot ad az olvasóinak: engedélyt a küzdelemre, engedélyt a nevetésre, engedélyt az igazság kimondására és a tudatra, hogy minden rendben lesz. Az It's Okay to Laugh egy szerelmes levél az élethez, annak minden zűrzavarában; úgy olvasható, mint egy közeli baráttal folytatott beszélgetés, és csillogó nyomokat hagy maga után.

Ez a könyv azoknak szól, akik már sok szarságon mentek keresztül.

Azoknak szól, akik nem biztosak benne, hogy helyesen mondják vagy teszik-e a dolgokat (te nem, de senki sem). Ez azoknak szól, akiknek a feje tetejére állt az életük, és csak megtanultak így élni. Azoknak, akik nevettek már temetésen vagy sírtak egy élelmiszerboltban. Ez mindenkinek szól, aki elgondolkodott azon, hogy pontosan mit is kellene kezdenie az egyetlen vad és értékes életével. Igazából nincs meg a válasz, de ha rájössz, írnál nekem?

-- David Gallaher, Az egyetlen élő fiú sorozat szerzője