Ithaka: A Daughter's Memoir's of Being Found (Egy lány emlékirata a megtalálásról)

Olvasói vélemények

Sarah Saffian „Ithaka” című memoárja az örökbefogadottként tett utazását mutatja be, aki újra kapcsolatba kerül vér szerinti szüleivel. A könyv a személyes identitás témáit, az örökbefogadás és az újraegyesítés körüli érzelmek összetettségét, valamint az örökbefogadó és a biológiai családba való beilleszkedés küzdelmeit járja körül. Az őszinte reflexiókon keresztül Saffian őszinte képet ad tapasztalatairól, ami sokakkal meg fog szólalni az örökbefogadói közösségben, ugyanakkor kritikus vitákra is késztet a hasonló körülményekre adott egyéni reakciókról.

A könyvet dicsérik az őszinte és sebezhető írói stílusáért, amely az identitás és a hovatartozás mély témáit járja körül. Sok olvasó találta átélhetőnek Saffian önvizsgálatát, megjegyezve, hogy betekintést nyújt az örökbefogadottak és a vér szerinti szülők érzelmeibe egyaránt. A könyvet azért is elismerték, mert jól megírt, magával ragadó, és alkalmas arra, hogy gondolkodásra és vitára késztesse az örökbefogadói közösséget.

A könyv kritikusai azzal érvelnek, hogy Saffian önzőnek és időnként hálátlannak tűnik, azt sugallva, hogy kiváltságos háttere miatt tapasztalatai kevésbé átélhetőek. Egyes kritikusok úgy vélték, hogy a kulcsfontosságú pillanatokban tanúsított érzelmi távolságtartása elvont az elbeszélésből. Vannak olyan megjegyzések is, amelyek a memoár egyes részeiben jelenlévő lassú tempóra és „nyafogó” hangnemre vonatkoznak, ami néhány olvasó számára kihívást jelent, hogy kapcsolódjon a történetéhez.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ithaka: A Daughter's Memoir of Being Found

Könyv tartalma:

A hang a vonal másik végén lágy volt, mégis őszinte: "Sarah, a nevem Hannah Morgan. Azt hiszem, én vagyok a szülőanyád.".

A teljesen váratlan telefonhívás azonnal felforgatta Sarah Saffian világát, fenyegetve család-, identitás- és önérzetét. A huszonhárom évvel korábban csecsemőként örökbe fogadott, boldogan élő Sarah-t a biológiai szülei "találták meg", annak ellenére, hogy nem volt hajlandó felvállalni őket.

Ebben a megrázó, lírai memoárban Sarah elmeséli fájdalmas útját a zavartól és a dühtől az elfogadásig és végül az újraegyesítésig - de csak három lélekemelő év elteltével. Sarah Saffian kíméletes, fényes prózájában az önfelfedezés és az összetartozás erőteljes történetét írja meg - egy mélyen személyes emlékiratot, amelyet kegyelemmel, ékesszólással és együttérzéssel mesél el. Az egyszerre szívszorító és mélyen felemelő Ithaka biztosan megérint mindenkit, aki már küzdött azzal, hogy ki is ő valójában.