Eredeti címe:
Here Comes Everybody's Karma
Könyv tartalma:
Ez a kiadvány egy olyan irodalmi művészeti kísérlet eredménye, amelynek célja, hogy az angol irodalom legszebb kiadványát egyesítse a legrejtélyesebbel. Ennek a törekvésnek az eredménye a Finnegans Wake ezen újramesélésében sűrűsödött össze Here Comes Everybody's Karma címmel. Széles körben elfogadott, hogy a Kelmscott-Chaucer a valaha nyomtatott legszebb könyv, Joyce Finnegan's Wake-je pedig a legzseniálisabb (vagy megrágalmazott: attól függően, hogy ki-ki személyes véleménye szerint mi a megfelelő angol irodalom). Furcsa módon úgy tűnik, mindkét kiadvány szenved egy meglehetősen szokatlan irodalmi hibától, amit úgy határoztak meg, hogy: olvashatóságuk! A Kelmscott Chaucer Walter William Skeat teljes Chaucer-kiadását használta, miután elmagyarázta a Clarendon Press küldötteinek, hogy az ő kiadását „műtárgynak” szánják, és nem fog versenyezni az ő hatkötetes kiadásukkal, Skeat Chaucer teljes műveinek kiadásával. A kiadvány 87 fametszetet tartalmaz Edward Burne-Jones rajzairól.
Peter Faulkner, a William Morris szakértője úgy nyilatkozott, hogy a Golden Cockerel Press által kiadott The Canterbury Tales-t részesíti előnyben, megjegyezve, hogy a Kelmscott Chaucer-kiadásában „a nagy oldalon a két hatvanháromsoros, 12 pontos betűvel írt oszlop nem teszi könnyűvé az olvasást.” Joyce azt állította, hogy a Finnegans Wake megírásával „az éjszakai élet rekonstruálására” tett kísérletet, és hogy a könyv az ő „kísérlete a »lélek sötét éjszakájának« értelmezésére”. Sajnos, az angol irodalom legtöbb kedvelője számára (tudat alatt? ) az olvasó végső rémálmát teremtette meg. Létezik az a benyomás, hogy a regény mintegy hatvanöt nyelvből és nyelvjárásból kölcsönzött poliszemantikus szókincsét csak a képzett filológusoknak sikerült valaha is megfejteniük. Ez az újramesélés arra tesz kísérletet, hogy orvosolja ezeket a problémákat, miközben felértékeli a benne rejlő tulajdonságokat. A modern nyomdatechnika fejlődése lehetővé tette, hogy a Kelmscott-Chaucer-kötetnek ezt az ivadékát kiemeljük a fekete-fehér fűzőből, miközben elkerüljük a nehéz olvasási élményt okozó tipográfiai beállítást. A Finnegans Wake idegen nyelvi sajátosságait felváltották az angol megfelelőik, és Joyce szibillikus prózája folyékonyabb szintaxisra egyszerűsödött.
Míg Joyce azt hirdette, hogy a regény ciklikusságát leginkább az a tulajdonsága mutatja, hogy egy mondat közepén kezdődik és végződik, addig ez az újramondás a mese ciklikusságát az összekötő körülmények és a grafikai elrendezés kezdetével és végével fejezi ki. Emellett az egyes fejezetek díszítő kereteinek színei egymást követő árnyalatokban fejlődnek, ahogyan azok a színkörön megjelennek, a jelen bevezetés kereteinek színei pedig a regény utolsó fejezetének keretszíneivel rendelkeznek, miközben kissé eltérő kialakításúak.
Végül, de nem utolsósorban, ennek az újramesélésnek, könyveknek és fejezeteknek a címei arra kívánják ösztönözni az olvasót, hogy az egész mesét a Karma és a Dharma ázsiai filozófiai fogalmainak kontextusában gondolja újra, amelyek egymásra ható ciklikus elvek.
Az említettek alapján az Itt jön mindenki karmája olyan regény, amely hajlamos belenőni az olvasó fejébe, ezért az irodalmi gyomorrontás elkerülése végett érdemes nyugodt tempóban fogyasztani. Jó szórakozást!
